2015. május 3., vasárnap

Elballagtunk =)

Többször tapasztaltam már, hogy amelyik eseményre sokáig, sokan készülünk, az egészen biztosan egy pillanatnak fog tűnni. A ballagás is ilyen volt. Álljunkfel, indulunk, énekeljünk, melyikdaljön, hogyvantovább, vonulás a sorfal előtt, le a lépcsőn, körbeazépületet, beállunk a helyünkre, egyik beszéd, másik beszéd, egyik dal, másik dal, egyik díj, sokadik díj, gratulálunk, fotózkodjunk, és már vége is. De hat év azért mégis hat év.


Az utolsó napokban és a szerenádon már-már unalomig ismételtük, mennyire példaértékű osztályközösséget alkottunk, mennyi közös élményt szereztünk a hat év alatt, mennyit változunk, pedig tényleg így van. Persze nem arra kell gondolni, hogy mind a harminckilencen elválaszthatatlan öribarik lennénk, de az tény, hogy mindenki megtalálta a saját baráti körét az osztályon belül. Néhányan menet közben kerültek az osztályba, de ők is hamar be tudtak illeszkedni, amikor pedig egész osztályos összefogásra volt szükség, akkor mindenkire lehetett számítani (kampány vagy szalagavató).
Sokan úgy fogalmaztak, az osztály a második családdá nőtte ki magát. Egyetértek, de egy kicsit máshogy. Egyrészt, családon belül is valakihez jobban kötődünk, mint a másikhoz, ez az osztályból is így volt. Aztán a családunkat ugyanúgy nem választhatjuk meg, az osztálytársainkat sem mi választottuk ki. Ebből a "kapott anyagból" kell kihozni a lehető legjobbat, nekünk egészen jól sikerült. De akár a családtól, az osztálytól is el kell szakadni egy bizonyos mértékig. Az elszakadást mindenki a maga tempójában éli meg, a maga módján dolgozza fel.
A szerenád és az utolsó napok búcsúzó pillanatai hozzásegítettek, de én már egy jó ideje szoktatom magam a gondolathoz, hogy szeptembertől minden más lesz, engem nem Budapestre visz az utam, mint a barátnőimet, újra kell kezdeni mindent, nem lesznek biztos pontok a múltból. De ezt nem tartom rossznak, kíváncsian várom, mit tartogat számomra a jövő. Nem gondolom, hogy csak és kizárólag a középiskolában lehet igaz barátokat szerezni, nem gondolom, hogy ez a hat év volt a csúcs, és innen már csak lefelé vezet az út. Valaminek a vége valami másnak a kezdete: banális, de igaz. Én várom az új kezdetét.




De még nincs is vége, mert holnaptól érettségi!!! Mindenkinek egy kalappal, aki szintén idén érettségizik, ügyesek és okosak vagyunk! =)

2 megjegyzés:

  1. Jó kis magyar...egész nap novellaelemzési szempontokat meg költői képeket nézegetek :DDD

    VálaszTörlés