2014. április 29., kedd

Miket olvastam mostanában? #4 - Trónok harcát!

Először megpróbáltam spoilermentesen megírni ezt a bejegyzést, de nem ment. Haladok a Tűz és Jég dala sorozattal, a második és a harmadik kötetet néhány hét alatt, gyors egymásutánban olvastam el, ma kezdtem a negyediket. Eszméletlenül tetszik még mindig, imádom, hogy mikor már azt hiszi az ember, minden rendben, történik valami, ami alaposan felkavarja az állóvizet. A bejegyzésben alaposan spoilerezek, vigyázat!



George R. R. Martin: Királyok csatája

Viszonylag hamar végigértem a sorozat második kötetén, ami már sokkal izgalmasabbnak bizonyult, mint az első. Kapunk néhány új szemszöget, a cselekmény pörgős, de részletes. Magáról a sztoriról nem írnék, mert szinte tökéletesen megegyezik a filmsorozat második évadával, inkább afféle benyomásokról beszélek.
A Bran-szál és a Davos-szál azok, amiket nem szeretek, különösen Branét találom unalmasnak.
Fontos különbség a sorozattal szemben, hogy Sansa a könyvben picit talpraesettebb és képes valamilyen szinten önállóan cselekedni, és így sokkal szimpatikusabb. A filmben a jellemfejlődése sokkal később következik be, emlékszem, a második évadban még rendesen téptem miatta a hajam.
A Lannister-család en block szuper karakterek gyűjtőhelye, Cersei továbbra is kedvenc, Jaime vallomása Catelynnek nagyon tetszett, Tyrion valami eszméletlen ügyességgel mozgatja a szálakat, legalább olyan jól, mint Lord Tywin. Szerintem egyébként ő a legmaibb karakter abban az értelemben, hogy ilyen kaliberű pasast képzelek el egy vállalatbirodalom fejeként, aki talpig Armaniban, üveg íróasztalnál, halálos nyugalommal pusztítja el az ellenségeit. Lord Tywin a középkori Bart Bass.
Aryát is egyre jobban szeretem főleg mióta hasonló a hajunk, a fura ötleteiből mindig szerencsésen jön ki, ami azért elég klassz tulajdonság. Ugyan tudom, mi fog történni, de valahogy még mindig azt várom, hogy összejöjjön Gendryvel, szerintem nagyon kis cuki pár lenne belőlük.
Jon Snow (tudom, hogy magyarul Havas Jon, de a Jon Snow nekem jobban hangzik =P) az abszolút kedvenc karakterem a kezdetektől, most is imádtam. Talán ő az egyetlen, aki még nem untatott vagy idegesített, pedig ez a nagyon is emberi karaktereknél gyakran előfordul.
Daenerys átfordult semlegesbe, róla nem is tudok mit mondani.
Robb-ról azonban elég határozott a véleményem, meg úgy komplett az egész körülötte lévő családjáról is. Szegény srác bármennyire is próbál kedves, aranyos, jófej király lenni, nagyon nincs érzéke a politikához. Csatában szuper, zöld asztalnál nem. Pedig egyébként édespofa, de Észak Királyára szerintem nem kéne, hogy egy ilyen jelző passzoljon. Ahogy Ser Jorah mondta a harmadik könyvben: "Rhaegar vitézül küzdött, Rhaegar nemesen küzödtt, Rhaegar becsülettel küzdött. És Rhaegar meghalt." Catelynnel próbálok szolidaritást vállalni, de sosem jön össze. Igen, jól látszik, a Starkok nem épp a szívem csücskei. Hanem inkább...
...Theon. A legtöbb társaságban eddig én voltam az egyetlen Greyjoy-szimpatizáns. Oké, elismerem, hogy Lord Balon meg a tengerimádó testvére valóban nem normálisak, de Ashát és Theont imádom. Asha nekem erősebb női karakternek tűnik Daenerysnél és nem olyan unalmas, mint ő. Theont már az elején nagyon szerettem, és feltűnt, hogy a könyvben sokkal inkább koloncként bánnak vele Deresben, mint a filmben. Szerintem Theont sokan félreértelmezik és csak egy idiótát látnak benne, aki hátat fordít azoknak, akik szerették-nevelték eddig, forduljon fel. Holott a könyvből - ahol ugye a gondolatait is tudjuk - rá lehet jönni, hogy mindezt nem jókedvéből teszi, hanem mert meg akar felelni a gyökér apjának. Hogy a tettei nem töltik el elégedettséggel, és sajnos rosszul reagálja le a váratlan helyzeteket, mert tapasztalatlansága révén nem tudja, hogy kezelje őket. Egy mondata nagyon jól összefoglalja az érzéseit: "Irgalom. Aljas egy csapda. Túl sokat adsz belőle, és gyengének tartanak, túl keveset, és szörnyetegnek." Theon annyira emberi és megkapó, hogy minden tettével együtt ő a másik nagy kedvenc Jon mellett. Igen, a mostohán kezelt északiak az eseteim.  Egyébként Alfie Allen is helyes gyerek a maga vörös, brit módján.=)

George R. R. Martin: Kardok vihara

Egyre gyorsabban haladok a könyvekkel, a szünetben kezdtem el és ma fejeztem be. Ebook formában majdnem 700 oldalas, a nyomtatott verziót 1100-1200 oldalasra taksálom, ez szerintem elég jó teljesítmény. Bár nem sikerült megdöntenem az olvasási rekordomat, 1 nap alatt végeztem anno a Harry Potter utolsó részével.=)
Az elején durvulnak, majd lassulnak picit az események, Theon szemszöge kiesik, helyette belép a képbe Jaime. A történet egyébként a teljes harmadik évad és a negyedik elejével egyezik meg, és a sorozatban megint történtek változások a könyvhöz képest, ezúttal azonban több is.
Olvasás közben arra eszméltem rá, hogy tulajdonképpen Jon és Robb nagyon hasonló személyiségűek, ugyanakkor egy dologban különböznek: habár mindketten nagyon becsületesek, Robbot jobban befolyásolják az érzelmei, Jon inkább ragaszkodik a szabályokhoz, fogadalmakhoz és kötelességekhez. A legjobban a kapcsolatokhoz való hozzáállásukon tükröződik: Robb, miután megismerkedik és lefekszik Jeyne-nel, beleszeret, és részben ezért, részben becsületéből fakadóan helyesnek érzi rögtön feleségül venni a lányt, elfelejtve csapot-papot, házassági szerződést, ilyesmiket. Lépésével magára haragítja a Freyeket, Tywin bácsi pedig alaposan ki is használja ezt. Ezzel szemben Jon a végsőkig küzd a lelkiismeretével, mielőtt megadja magát Ygritte-nek, aki nagyon komolyan nyomul rá. Sokat kombinál, elemez, hajtogatja, hogy köti az esküje... Végül belemegy, de nem felejti el az elveit, amikhez később hű marad, testi-lelki szenvedések árán is. Később pedig nem fogadja el Stannistől Derest, hanem marad az Éjjeli Őrségben.
Ygritte volt a legérdekesebb karakter ebből a kötetből, és igazából máig nem sikerült őt megfejtenem. Meglehetősen rapszodikus személyiségnek találom, hiszek benne, hogy tényleg szerette Jont, habár voltak pillanatok, amikor számomra úgy tűnt, csak játszik vele. Ha valaki tudta értelmezni őt és a céljait, írja le a gondolatait kommentben, mert nagyon érdekel.=)
Arya és Sansa története egyre jobb, különösen Sansáé vált izgalmassá a könyv végén. Arya már eddig sem szűkölködött kalandokban, félelmetes személyiséggé fejlődött az évek alatt. Mindkét Stark lány sokat változott egyébként, mostanra mindkettőjük kedvencem lett, kíváncsi vagyok a sorsuk további alakulására.
Daeneryst itt már kifejezetten idegesítőnek találtam, helyenként nagyon buta és befolyásolható, valamint annyira lassan halad a szála, hogy egyre kevésbé érdekel. Brannel ugyanez a helyzet, mondjuk most pont érdekesebbnek néz ki a folytatása, de valahogy egyáltalán nem tud lekötni.
A királyvári történéseket lehetetlen összefoglalni rendesen, Tyrion többször is bizonyította újabb és újabb oldalait, előreláthatólag hatalmas felfordulást okozva.
A legnagyobb meglepődést azonban az epilógus okozta, ami a sorozatban még nem szerepelt szerintem. Ennek ismeretében nagyon sokat várok a negyedik kötettől.

Még két kötet van hátra, amit nem olvastam, ígérem, utána írok más könyvekről is, de most nagyon beleestem a Tűz és Jég dalába. Tervben van például az új Bridget Jones-könyv, rengetegszer olvastam és legalább ugyanannyiszor láttam, sosem unom meg, illetve A király visszatért is illene befejeznem. Egyelőre azonban Westerosban maradok, itt sok felfedeznivaló vár még rám!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése