2014. február 1., szombat

Miket olvastam mostanában? #2

Imádom a guility pleasure könyveket. Nemrég irodalomórára be kellett adnunk egy listát azokról a művekről, amiket a gimnázium alatt olvastunk, ez lehetett bármilyen drámai vagy epikai mű, mindegy, kötelező-e vagy sem. Mikor írtam a listát, akkor realizáltam, tulajdonképpen mennyi ponyvát is olvasok. A lista végére ezért ezt írtam: "A fentieken kívül havonta legalább 2-3 limonádé regény" Egyáltalán nem tartom ezt cikinek, szerintem az ilyen típusú regények között is vannak jók, illetve engem kikapcsolnak. Két nehezebb olvasmány között, vagy párhuzamosan eggyel szeretek könnyedebb történeteket is olvasni. Jópár guility pleasure is szerepelni fog a mai posztban.



Szalai Vivien - Hamis gyönyör
Nem újkeletű könyv, biztosan hallottatok már róla. Egy lustálkodós délutánon olvastam el az elvileg megtörtént eseményeken alapuló történetet az állítólag legjobb és legkeresettebb magyar luxusprostituáltról. Szofi (így nevezte el őt az írónő) elég fura lány, gyakorlatilag minden kapcsolatban élő nőt lenéz, szerinte őket ugyanúgy kihasználják, de mivel ő "tiszta üzletet köt, mindig jobban jár". Hát jó. Gyakorlatilag semmi jellemfejlődésen nem megy keresztül, és nagyon hangsúlyozza, milyen okos, számomra rendkívül ostoba benyomást keltett. Minden gondolata a pénz körül forog, két mondatot találtam, ami a legjobban kifejezi az életfilozófiáját. "Inkább legyek tömve pénzzel egy felszínes világban, mint széplelkű csóró a taposómalomban." "Igen, a pénz szabaddá tesz, de gúzsba is köt. Én ráéreztem az ízére, és képtelen vagyok szabadulni tőle. Ez a legrosszabb kábítószer."
A regény stílusa szerintem borzasztó, tele van szó - és mondatismétléssel, sok mindent nagyon szájbarágósan közöl, hogy még ha akarnál, se tudj elsiklani felette. Az interneten rengeteg vita kering, vajon ki lehet Szofi. Az összes magyar celeb szóba került, akire ráillik a személyleírás. Sokan kételkednek a történet valódiságában, szerintem is nagy eséllyel kitaláció, túlságosan "regényes" pár jelenet és fordulat.
Alapvetően egész érdekes volt betekinteni ebbe a világba, de biztosan nem fogom újraolvasni.

Szalai Vivien - Drága kéj
Az előző könyv folytatása, Szofi élete évekkel később, amikor az ország legbefolyásosabb üzletemberének a kitartottja. Ez már jobban megírt, mint a Hamis gyönyör, durvább és izgalmasabb, ugyanakkor még inkább a kitaláció hatását kelti. Szofi itt keresztülmegy valamiféle jellemfejlődésen is végre. Lényegében hasonlít az előzőhöz, de nekem ez jobban tetszett.

Cecily von Ziesagar - Bad girl 1.
A nagysikerű Gossip Girl sorozat alapjául szolgál az írónő regénysorozata, Amerikában tizen-egynéhány, itthon csupán nyolc részben jelent meg, és érthetetlen okokból Bad Girl-nek fordították a pletykablog titokzatos íróját. Ezzel el is mondtam mindent a magyar fordításról, konkrétan csapnivaló, egy nagyszótárral jobbat csinálok szerintem. Nem azért, de amikor a specialt "speciális"-nak fordítják, az azért egy szint. (Szitu: "-Mit veszel fel este? - Nem tudom, valami speciálisat." Ezer százalék, hogy ez eredetiben something special, ami itt valami különleges lenne.) De túlléptem ezen és a lehetőségeimhez mérten a sorozaton is, hogy önálló regényként tudjam szemlélni. Valamennyire sikerült.
A történet nagyjából egyezik a sorozatéval, bár ahogy olvastam, előrehaladtával teljesen más irányt vesz a kettő. A karaktereket jócskán sikerült átírnia a forgatókönyvíróknak, az első könyv után kijelenthetjük, hogy konkrétan mindenki ellenszenves nekem. A sorozatban sokkal finomabban van ábrázolva a dorbézolás, a könyvben az ÖSSZES szereplő cigizik, iszik és drogozik, ezeket tetszőlegesen kombinálva, bármilyen időpontban. Törióra helyett egy spangli a Central Parkban, hm? Átlagos hétköznap laza koktélparti? Simán! Ami nekem nagyon feltűnt, hogy a szerző meg sem próbálja megszerettetni a szereplőket az olvasóval, valahogy az egész könyv azt sugározza, röhögj egy jót az elkényeztetett, gazdag úrigyerekeken, akik jó dolgukban azt sem tudják, mit csináljanak.
Nem volt rossz, egynek elmegy, szerintem folytatom a sorozatot.

J. R. R. Tolkien - A Gyűrű Szövetsége
Néhány könyv olyan, mint a vörösbor: meg kell érni hozzá. Ugyan a filmeket mindig is imádtam, a könyvváltozatot nem tudtam élvezni három éve, mikor először a kezembe vettem. De úgy döntöttem, újra megpróbálom elolvasni, és milyen jól tettem!
Ezúttal nem ugrottam át a hosszú prológust, ami Középfölde történelmét vázolja fel, valamint olvastam már ugye A Hobbitot, ezekkel az előzményekkel sokkal élvezhetőbb volt a történet. Magával ragadó, ugyanakkor elég lassú folyású, eszméletlenül részletes természeti leírásokkal, történelmi visszautalásokkal, egyáltalán, sok a leírás, ami egy képi információkhoz szokott olvasónak túl sok is lehet. A tündéket imádom, pont azért, amiért sokan nem: elvontak és elvannak a saját kis világukban.
Nagyon-nagyon szerettem, de a filmhez képest sokkal lassabb. Nemrég láttam a bővített változatot, értelemszerűen hűebb a könyvhöz, például benne van, amikor Galadrieltől ajándékokat kapnak a szövetség tagjai, szerintem nagyon szép az a jelenet.
Mivel szokásom elveszni a részletekben és betegesen romantikus típus vagyok ("Az a baj, hogy még hiszünk a tündérmesékben." - avagy a girls' night out bölcs gondolatokat szül=D), meg kell említsem a számomra fontos különbséget a film és a könyv között: Arwennek a könyvben sokkal kisebb szerepe van. Sőt, igazából öt FÉLmondatból lehet kikövetkeztetni, hogy Aragorn és Arwen között van valami. És csak akkor, ha nagyon figyelsz az apró jelekre AKA szerintem egy korombeli fiú lazán elsiklana felettük.  Ez picit fura volt, de tudom, nem erről szól a könyv.
Most olvasom a második részt, tudom, hogy sokkal keményebb dió, anno a kétharmadánál adtam fel, remélem, most sikerül végigolvasnom.

Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés
Ritka az olyan kötelező olvasmány, amit szeretek. A Candide az egyik legeslegrosszabb könyv, amit valaha olvastam, szorosan az Egy tiszta nő után, de csak azért, mert rövidebb. Az Egri csillagokat majdnem egy évig olvastam. Ennél azonban már volt egy érzésem, hogy tetszeni fog, és tényleg, egy hét alatt elolvastam!
A történet nagyon szép, elgondolkodtató, megmutatja, mi játszódik le az emberben egy gyilkosság elkövetése után. A főszereplő hozzám hasonlóan overthinker, oldalakon keresztül gondolkozik és latolgatja a lehetőségeit. A sok filozofálgatás este, lefekvés előtt nagyon fárasztó volt, mikor már nem tudtam rendesen koncentrálni, de egyébként nagyon tetszett. Ez sem a pörgős történetekhez tartozik, aki az akciódúsabb regényeket kedveli, lehet, unalmasnak fogja találni.
Gyönyörűen van megírva, muszáj megosztanom veletek a kedvenc mondatomat, annyira szép szerintem! "A gyertyacsonk az elgörbült tartóban már rég haldokolt, gyér világot vetve a gyilkosra meg az utcalányra, akik ilyen különös módon összekerültek most ebben a nyomorúságos szobában a könyvek könyve felett."

Jelenleg pedig próbálom befejezni a Vörös és feketét végre, a következő kötelező vagy a Bovaryné, vagy az Isteni színjáték lesz. Persze A két toronnyal sokkal gyorsabban haladok!=D

4 megjegyzés:

  1. Még több ilyen bejegyzést! :D Én most nagyon rákaptam az olvasásrab (megint). Gyűjtöm az ötleteket. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amint kiolvastam egy újabb bejegyzésnyi (=4-5) könyvet, jön a következő!=) örülök, hogy tetszik, én is szeretek írni az olvasmányélményeimről.=)

      Törlés
  2. Én viszont a TE stílusod, ahogy írsz, imádom! Szuper volt, kedvem támadt olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ez nagyon-nagyon jól esett, köszönöm!=)

      Törlés