2013. július 31., szerda

Napi smink - Basics

Ma volt egy kis elintéznivalóm a városban, ehhez teljesen egyszerű sminket szerettem volna, így esett a választásom a Naked Basics palettára. Ez az első sminkem vele, a palettáról lesz külön poszt is, egyelőre csak egy sminket mutatok. Három színt használtam: a Walk Of Shame-et (pinkes tónusú nude) a mozgószemhéjra, a Naked 2-t (szürkés tónusú, sötétebb nude) a szemhéj külső egyharmadába, a Faint-et (barna) a mélyítővonalba, míg a Venust (fényes pezsgő) a szemöldökcsont és a belső szemzug kiemelésére. A festékekkel könnyű dolgozni, kellően pigmentáltak. Vékony tusvonalat húztam hozzá, és kipróbáltam a Max Factor új szempillaspirálját is. Az arcomra rózsaszín pirosító került, a számra pedig az Essence Gel Tint ujjal eldolgozva.


Ezeket használtam:

Arc:
Catrice Ultimate Moisture Fresh Skin Make Up
Essence Stay All Day korrektor
Max Factor Creme Puff púder
NYC mozaik pirosító

Szem:
Essence Eyebrow Stylist Set
Urban Decay Basics paletta: Venus, Walk Of Shame, Naked 2, Faint
Max Factor Colour X-Pert szemhéjtus
Max Factor Wild Mega Volume szempillaspirál

Ajak:
Essence Gel Tint - 04 Pink Exposed

2013. július 28., vasárnap

Milano - Nagy zsákmányos poszt

Tegnap délután sikeresen hazaértem, ebédeltünk egy nagyot, kicsomagoltam, minden rendben van.=) A visszaút jobb volt, szerencsére nem fájt a fülem. Jó korán kiértem a reptérre, úgyhogy vagy másfél órát töltöttem a duty free shopban, ahol majdnem vettem parfümöt így a végén, de lebeszéltem magam róla. Azt tudtátok, hogy a Malpensa Terminal 1-en van egy Victoria's Secret? Nagyon meglepődtem, körül is néztem, nem teljes a kínálat sajnos, főleg a márka kozmetikai vonala, valamint a kiegészítők vannak jelen, amik, bevallom őszintén, nem igazán nyűgöztek le, magukra a fehérneműkre sokkal kíváncsibb voltam.

Három hetet eltölteni egy olyan városban, ahol leginkább csak vásárolni lehet... Nagy kihívás, ha nem rendelkezel végtelen pénztárcával. Ezerféle üzlet van, óriási kínálattal és ami pozitív, hogy minden árkategóriában. Első körben kicsit meg is ijedtem a túl sok mindentől, volt olyan üzlet, ahol kétszer-háromszor is jártam, még mielőtt vettem valamit. Nem volt kimondva, de általában próbáltam olyan helyeken vásárolni, ami vagy a környéken nincs, vagy egyáltalán az egész országban, és ez elég jól sikerült is. Kicsit mesélek a tapasztalataimról.

Az óriási kínálat nem mindig előny: több H&M-et, Bershkát és Mango-t végignyálazva összesen egy cipőt találtam magamnak. Ami tetszett, az drága volt vagy nem volt méret, de eleve nehéz volt olyat találni, ami tetszik. Ez azért érdekes, mert itthon általában a fél H&M-et fel akarom vásárolni. A Stradivarius nagyon jó, habár nem vettem semmit, ha Bécsben vagy Budapesten járok, bekukkantok megint, a Pull&Beartől ellenben nem voltam elájulva. A Pimkie-ről az egyik barátnőm mesélt, hogy ő mennyire szereti, és tényleg szuper, csak egy dolgot vettem, de többet is tudtam volna. A Sixet imádtam, szinte minden ajándékot ott szereztem be. A Zara tetszett a legjobban, pedig itthon nem szoktam sűrűn járni oda.

2013. július 22., hétfő

Milano - Utolsó hétvége

Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő, ez az utolsó hetem, szombaton már repülök haza. Legutóbb csütörtökön írtam, azóta voltam néhány helyen, eltöltöttem egy nyugis hétvégét és végre jobban belevetettem magam a vásárlásba.=)

Pénteken suli után elmentem jobban szemrevételezni a boltokat, vettem egy nagyon jó pulcsit (a milánói zsákmányokat majd otthon külön posztban megmutatom), extra vastag Vogue-ot és sikerült tönkretennem a fülhallgatómat, úgyhogy a szombatot az Euronicsben kezdtem, ahol fél óra válogatás után vettem egy másikat. Ezután elmentem a Museo del Novecento-ba, ami tulajdonképpen végigvisz a 20. századon az alkotásokon keresztül. Nekem nagyon tetszett, úgy vettem észre, a modern művészet elég megosztó téma, az emberek nem tudnak elmenni mellette szó nélkül és sokan nem szeretik, szóval ezt a múzeumot nem ajánlom feltétel nélkül. Innen készítettem pár képet a Piazza Duomo-ról, fentről is gyönyörű.=)

2013. július 18., csütörtök

Milano - Kulturális hét

Már félidőnél járok, olyan rossz belegondolni... Napról napra jobban szeretem Milánót, egyre biztosabb vagyok benne, hogy itt képzelem el az életemet. Remélem, majd sikerül az olasz szakon találnom egy ösztöndíjat ide, mert szeretnék visszatérni a nem is olyan távoli jövőben! De ne szaladjunk ennyire előre, inkább mesélek a hetemről! Ezt a hetet arra szánom, hogy elmegyek minden engem érdeklő múzeumba, illetve tegnap az egyik magyar lánnyal baletton voltunk a Scalában!
Nem tudom megunni♥
Hétfőn a Duomo-t néztem meg belülről, ahol a sötét miatt nem nagyon tudtam fotózni (egy oltár azért sikerült), de egyébként hatalmas és gyönyörű, szép üvegablakokkal. Kedden a Pinacoteca di Brerában voltam, ez egy képtár főként reneszánsz festményekkel. Elég sokat tanultunk művészettörténetet, nagyszerű volt végre élőben is látni azokat a képeket, amikről órán szó volt. Egy-másfél óra alatt körbejárható, tetszett, kötelező program, ha Milánóban jártok. A kedvenc képem Francesco Hayez Il Bacio című alkotása volt, aminek a fotópapírra nyomott másolatáért nem kizárt, hogy még visszamegyek a múzeum shopba.

2013. július 15., hétfő

Egy hete Milánóban

Tegnap volt egy hete, hogy megérkeztem, félelmetes, milyen gyorsan repül az idő! Ennek kapcsán mesélek arról, milyen itt az élet, egy hét után miket szűrtem le.
Ma délután meglátogattam a dómot
Gyorsan hozzászoktam a városi élethez. Első nap nagyon meleg volt a szobámban és a szembeszomszédok hajnali egyik üvöltették a tévét meg egymást, de kaptam egy ventillátort és már megszoktam a zajokat. A közlekedésben felvettem az olasz tempót, színtől függetlenül átmegyek a zebrán, ha épp nem jön semmi, metrózok, villamosozok, fülhallgatóval a fülemben sétálok (otthon ezt nem szoktam). Elég folyékonyan beszélek, eddig csak egyszer blokkoltam le, pont ma, mikor a Rinascentében voltam. A Rinascente egy hatalmas luxus department store, gyönyörű dolgokkal. Körülbelül úgy nézegettem körbe, mint egy éhező, ha kaját lát. Nagy csudáskodásomban leszólított egy eladósrác az egyik sminkes pultnál. Nagyjából sikerült eldadognom, hogy nem, Paolo, nem kérek segítséget, köszi, majd gyorsan és angolosan távoztam.=D De biztos visszamegyek még, mert láttam rengeteg sminkes pultot, és ha esetleg van valami promóció, ilyen vegyél X terméket/Y összegben bármit és kapsz egy sminket, arra lehet, hogy benevezek.

Felfedeztem pár dolgot, ami otthon más. Körülbelül az emberek felének van kutyája, de kisebb fajta. Ha megállsz a kutyáddal, mert mondjuk beszélgetsz egy ismerőssel, tuti, hogy legalább öten jönnek oda megsimogatni. Simán bemennek az üzletekbe kutyával, múltkor ha nem figyelek, lazán rálépek egynek a farkára a Zarában. Apropó, megállás! Teljesen normális, ha a Corso Venezián (nagyon zsúfolt utca) összetalálkozol valami régi ismerőssel, ott helyben leálltok beszélgetni a járda közepén. Az is rendben van, ha a főtereken teljesen random helyekre leülsz, a dóm alja mindig tele van. Nagyon sok a fekete árus, akik különféle cuccokat akarnak rád tukmálni, ez tengerpartokról ismerős lehet. A legbizarrabbat este, a dómnál láttam (mert igen, még akkor is vannak): spirál alakú, világító valami, amit fel tudsz lőni jó magasra, majd leesik.=D Azt figyeltem még meg, hogy minden pasi leplezetlenül megbámulja a nőket, otthon azért ez nem annyira jellemző. Sőt, van, hogy nem csak néznek, egyik este megyünk le a metróhoz, szembejön egy 18-19 éves srác, rámnéz, ilyet szól "Mamma Madonna!".=D Itt nincs olyan, hogy egy gombóc fagyi, minimum kettőt kell kifizetni (persze kérhetsz egyet is, de ugyanannyi, mint a kettő), és annál jobban jársz, minél több fagyit veszel. Ez nagyon tetszik.=D Még mindig nagyon sokan hordanak hamis designer táskát, de sokkal több eredeti is sétál az utakon. A népesség nagyon vegyes, sok arab, fekete, ázsiai és indián van, hogy a legfőbbeket említsem. Az olaszok minden nap buliznak. A minden napot szó szerint kell érteni. Első nap meglepődtem, hogy vasárnap este teli van a közeli báros utca, aztán az egyik lány mesélte, hogy szerda este tapasztalta ugyanezt, csütörtökön meg már mi is tartottunk egy night outot.=D Asszimilálódok rendesen.

Sokan mondják, hogy nem tetszik nekik, meg vannak szebb olasz városok is, ami való igaz, de nekem Milánó azonnali szerelem. Itt még a tömeget is képes vagyok elviselni. A közlekedés szuper, jól átlátható. Nagyon sok a park, ahova az emberek simán kijárnak napozni, futni vagy csak chillelni délutánonként. Imádom, hogy a csajok magassarkúban, csinosan felöltözve is motorral vagy bicajjal járnak. Imádom a csodálatos belvárost, a Duomo és a Galleria Vittorio Emanuele környékét, imádom a gyönyörű üzleteket, a Rinascentét, a klasszikus és modern bárokat, hogy lépten-nyomon utcazenészekbe botlok. A rendezettséget, a szépséget, a hangulatot.
Ugyanakkor vannak olyan dolgok is, amik nem az igaziak. Milánó elég drága város, ami nem csoda, hiszen északon vagyunk, nagyvárosban. Nagyon meleg van, a hatalmas épületek miatt még melegebbnek érződik a levegő és mindenhol nagy a tömeg, de ez szerintem minden nem tengerparti nagyvárosban hasonló.

Igazság szerint számomra sokkal több a pozitív, mint a negatív tulajdonság, tényleg nagyon szeretek itt lenni. Egy nap vissza fogok térni, de akkor már nem megyek haza három hét után.=)

2013. július 13., szombat

Milano - Como

Az utóbbi napokban zajlott az élet rendesen, úgyhogy a ma estét itthon töltöm, blogolással és olvasással. Ma Comóban voltunk kirándulni, erről hoztam főleg képeket, de mesélek a hét második feléről is.

Az iskola még mindig tetszik, értek mindent, amiről szó van, a témák pedig hasznosak az érettségire. A csoportban mindenki jól beszéli a nyelvet, emiatt szuperül tudunk haladni.
Sokat metrózom, vettem bérletet is, számolgattam, és jegyekre elköltenék annyit, amennyibe a bérlet kerül, és utóbbit sokkal egyszerűbb használni, mint minden utazás előtt a jegyvétellel szórakozni. A metró több szempontból is jobb, mint otthon, a legfontosabb, hogy van rendes lépcső! Halálosan félek a mozgólépcsőtől, úgyhogy ez nekem olyan, mint a megváltás. A közlekedés jól átlátható és gyors, az elején akadt néhány kisebb probléma, de már gyakorlottan eljutok A-ból B-be. Maga a bérlet is más, egy plasztikkártyát kapsz, aminek külön kiállítási díja van és igazolványkép kell hozzá. 4 évig érvényes a kártya, maga a bérlet azonban havi, "feltölteni" az automata segítségével lehet.
Tegnap egy nagyon szuper helyen voltunk este, olyasmi, mint Rómában a Spanyol lépcső. Egy antik oszlopos tér, ahol az emberek ülnek-állnak a földön, mindenki beszélget mindenkivel, szuper a hangulat, nem drága, és az "idegenvezetőnk", egy Milánóban élő magyar lány szerint a helyiek képesek hajnalig itt lenni. Csodálatos volt, tervezünk még egy estét ide, annál is inkább, mert nem messze tőle van egy palacsintázó.=)
A comói kirándulást már a hét eleje óta terveztük és nagyon megérte! Vonattal utaztunk reggel, egy óra alatt a városba értünk. Kicsit sétáltunk a tóparton, ittunk egy kávét, aztán a sikló közelében ebédeltünk, majd siklóval felmentünk a hegyre. Itt jó órát pihentünk, csodáltuk a kilátást, ami valóban gyönyörű! Miután lementünk, tettünk egy kört a városban, végül nagyon fáradtan, de szép nappal a hátunk mögött tértünk haza. Como helyes kis város, nagyon szép, hétvégére jó lehet kiugrani a városból, de Milánóban szívesebben élnék.

A képeket csütörtökön (első három), tegnap (negyedik) és ma készítettem.
Night out

2013. július 10., szerda

Milano - Stadio San Siro

A  San Sirót nem hagyhattam ki, úgyhogy ma felkerekedtünk megnézni.=) A kijutással kicsit szenvedtünk, mire megtaláltuk a helyes járművet, és sokat is kellett utazni, mert a stadion a város szélén, a lakótelepen van, elég messze a belvárostól, de szerintem érdemes elmenni.
A belépő 13 euró, ezért meg lehet nézni a múzeumot és körbevisznek a stadionban és az öltözőkben. Sajnos jó kis panorámaképet nem tudtam csinálni, mert a pályát most épp szétszedik, valami koncert lesz hétvégén, arra építik a színpadot meg a vezetés alatt is hangpróba volt. Az idegenvezetés érdekes volt, angolul és olaszul is elmondta a lány a tudnivalókat. Mesélt a stadion történetéről, a két csapat történetéről, mi merre van, hogy vannak az öltözőben a helyek felosztása, ilyesmik. Az Inter öltözője eszméletlenül csúnya, olyan, mint egy általános iskolai tesiöltöző (khm nem is érdemelnek jobbat khm), a Milané viszont elég csicsás, ahogy az idegenvezető mondta, Berlusconi-style.=D Nekem nagyon tetszett, extázis nem volt, de csak mert én maradok Juventus-szurkoló.=) Utána elkapott minket a vihar, úgyhogy bemenekültünk egy kis étterembe vacsorázni.
Tegnap egyébként végül csak vásároltam, mert későn indultam el, vettem néhány ajándékot, magamnak egy A vonalú, pörgős, magas derekú fekete szoknyát a Pimkie-ben, meg láttam egy gyönyörű cipőt a Mangoban, amit szerintem el is hozok. Az üzletek egyébként sokkal nagyobbak, mint otthon, nagyobb a választék és most minden le van árazva. Néha már túl sok is, a H&M-ből meg a Zarából hosszas nézelődés után lányos zavaromban üres kézzel távoztam. Bekeveredtem egy hatalmas és gyönyörű könyvesboltba, 2 emeletes, van bent egy bár, csodálatos! Vettem is könyvet, este azt olvastam.=) Sephorában még nem jártam, de ami késik...


2013. július 9., kedd

Milano - első napok

Nemrég voltam ebédelni, hazaugrottam lerakni a sulis cuccaimat és szusszanni kicsit, még mielőtt elmegyek a dómba, vásárolni kicsit, meg talán egy múzeumba is. Vasárnap este érkeztem meg Milánóba, lekopogom, de eddig minden csodálatos, remélem, így is marad.

Bécsből indultam, a repülőtér hatalmas, rengeteg ember van, de minden célt könnyen megtaláltam. Várakozás közben elment  előttem egy dán röplabdacsapat (gyanítom, válogatott), az alaphangulat megvolt.=D A repülés egész jól telt, habár leszállásnál borzasztóan fájt a fülem. Ezután buszra szálltam, ami a Malpensa repülőtérről visz be a vasútállomásra. A városban kicsit keveregtem, mire megtaláltam a helyes utcát. A szállásadó néni nagyon aranyos, ajánlott helyet, ahova mehetek enni, de egyébként a környék tele van ilyesmikkel. Aznap már nem csináltam semmi különöset, csak ettem egy pizzát és sétáltam a környéken.

2013. július 6., szombat

Már csak egy nap...

...és álmaim városában leszek! Az utóbbi héten a blogra nem igazán jutott időm, elutaztunk a családdal-barátokkal bár napra a Balatonra még pihenni kicsit a nagy kaland előtt. Az elmúlt pár napban csak ekörül forogtak a gondolataim, csomagoltam (újra=D), vásároltunk még ezt-azt, kihasználva a leárazásokat, térképeket nyomtattunk, zenéket töltöttem le, szóval készülök ezerrel.=)

Akartam csinálni csomagolós posztot, de a végeredmény nem lett annyira mutogatnivaló, habár minden belefért a bőröndbe és a súlyhatárban is bőven benne vagyok! Egyébként ugyanazt az elvet követtem, mint ITT. Kiegészítésként még annyi, hogy csomagoláskor kincset érnek a visszazárható műanyag zacskók, többek között kábelekkel és ékszerekkel töltöttem meg egyet-egyet. Persze a legjobbkor kezdtem el olvasni a Trónok harcát, ami egyébként zseniális és nagyon tetszik, de sajnos a maga több, mint 800 oldalával nem utazásra tervezték, itthon kell hagynom. Annyi baj legyen, úgyis akartam könyveket venni.=P
Elvileg van internet a szálláson, úgyhogy nem fognak elmaradni a rendszeres frissítések. Nem tudom, mennyire szeretitek a fotónapló témájú bejegyzéseket, ilyen még nem volt, de most be fogom pótolni a lemaradást. Outfit posztokat nagyon szeretnék, valószínűleg megkérek valakit a csoportból, hogy készítsen rólam képeket. Apropó, néhány napja kaptam egy bővebb szárú, elegánsabb, lenvászon nadrágot a Mangoból, nyárra nagyon hasznos és csinos darab, de majd posztban megmutatom.
Ma elkezdődtek a leárazások Olaszországban is, remélem, nekem is marad valami, mire eljutok a vásárlásig.=D Azt még ki kell találnom, hogy fogok belepasszírozni mindent a bőröndbe visszafelé, de majd megoldom.

A hét elején volt egy kis pánikrohamom ("úristenténylegmegyekjajmileszvelem"), de már csak annyira izgulok, amennyire kell. Végülis az egyik osztálytársam egy évvel fiatalabb volt, mint én most, mikor elment Ausztráliába két átszállással, egy évre. Én "csak" Milánóig megyek, közvetlen járattal három hétre. Sokkal barátságosabb.=) Múlt héten írtam már a vendéglátó néninek, aznap vissza is írt, szóval biztosan rendes.=) A legkíváncsibb még mindig a leendő csoporttársaimra vagyok, a program nemzetközi, nagyon vegyes társaságra számítok.

Kicsit csapongó lett, de mindenképp szerettem volna még egyet posztolni utazás előtt.=) Puszillak titeket!