2013. december 30., hétfő

Az első könyv, amit idegen nyelven olvastam

Az újévben szeretném folytatni, hogy könyvekről is írok a blogon, főleg, hogy a Kindle segítségével újból beleszerettem az olvasásba. Most azonban egy olyan könyvről beszélek, amit már július óta olvasok kisebb-nagyobb szünetekkel, és nemrég sikerült befejeznem.


Mikor Milánóban beszabadultam egy gyönyörű, óriási könyvesboltba, lebegett a fejemben pár kötet, amik közül legalább egyet haza szerettem volna hozni, végül az akkor legfrissebbet, Antonio Conte életrajzát választottam (de még ácsingózom Pavel Nedvedére is, nagyon bírom a pasit, szerintem végül ebookként veszem meg). Az ára ellenére (17,50 euró volt) abszolút érdemes volt megvenni, rengeteget tanultam belőle, nem csak szavakat, hanem az idegen nyelven való olvasásról is.

Conte tulajdonképpen a karrierjét meséli el magánélettel fűszerezve, a gyerekkorától kezdve az első edzői munkáin és a tavalyi csúnya bundabotrányon át a visszatéréséig. A stílusa teljesen jól olvasható, nem túl cirádás, de a szókincs bőven C1-es, főleg, mikor orvosi vagy bírósági szakkifejezések is szerepelnek a szövegben. Helyenként nekem már túl nyálas és teátrális, de hát délolasz a szentem, mit csináljak!=D
A könyv második fele sokkal jobban tetszett, amikor már edzőként dolgozik. Rájöttem, engem a foci üzleti és elméleti része jobban leköt, mint a pályán történt események. Szép dolog a tökéletes ívű szabadrúgás és vitatkozni, ért-e ez vagy az piros lapot, de mennyivel izgalmasabb átigazolásokon spekulálni, árakon rugózni és egyáltalán, mindaz, ami a háttérben történik. Ezekben a fejezetekben betekintést nyerhetünk, mi zajlik a székházakban, a telefonvonalakon, mi az oka a különböző döntéseknek. Meglepő és megdöbbentő volt számomra néhány esemény. Szerettem azt a fejezetet is, amikor azt meséli el, hogy jöttek össze a feleségével, és nagyon megható, ahogy a lányáról ír.
Jó volt persze a profi játékoskarrierről olvasni, de mivel Conte a kilencvenes években volt a legaktívabb, amikor érthető okokból nem volt kapcsolatom a focival, tehát nem kötött semmi hozzá gyakorlatilag. Így nem volt annyira érdekes. Nyilván ha valaki jóleső nosztalgiával olvassa, sokkal inkább élvezhető.

Az olaszul való olvasás bővítette a szókincsemet, eredetiben is olvassatok bátran, ha nyelvet tanultok! Lenne viszont egy meglepő tanácsom: szótárt csak végszükség esetén használjatok. Én is úgy kezdtem el olvasni, hogy minden egyes ismeretlen szót kiszótáraztam, de hosszú távon bele lehet kavarodni és elveszik az olvasás élménye. A szövegkörnyezetből 8/10 arányban ki lehet bogarászni, mit akar jelenteni a mondat. Ha mégsem, akkor kis gyakorlással kiszűrhetőek a kulcsszavak (én mindig igéket keresek elsősorban).

Nagyon szerettem ezt olvasni, eddig nem vonzottak az életrajzi témájú könyvek, de ennek hatására körülnézek ezen a fronton is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése