2013. október 18., péntek

Ich liebe Deutschland!

Gyorsan szerettem volna megírni ezt a posztot, amíg frissek az emlékek a németországi csereprogramról, de előre mondom, rettenetesen csapongani fogok.=) A képeket telefonnal csináltam, az volt elinkább kéznél.=)

Ausztria, reggeli kávé, pihenő
Az elején el kell, hogy mondjam, óriási pozitív csalódás volt az egész, mindenestül. Eddig két olyan úton voltam, ahol családnál laktam, és egyik sem volt a csúcsok csúcsa. Milánóban a néni azt képzelte, az unokája vagyok (utálom, ha rám másznak), de alig találkoztunk, szóval ez még rendben is lenne, de Londonban a család egyáltalán nem foglalkozott velünk, internet, fűtés, meg elég hely egyáltalán nem volt. Itt viszont... A család übercuki volt, a cserediákom egy haláli édes lány, olyan, mint én, az elején keveset a nyelvi nehézségek miatt, de utána egyre többet beszélgettünk, rendesen összebarátkoztunk, sokat nevettünk... Ahhoz képest, mennyire rettegtünk az autópályán, milyen lesz, mindenki jól rezte magát. Annyira kivoltunk egyébként, hogy már minden hülye poént elsütöttünk és kínunkban röhögtünk a semmin. Vicces volt.=D

Szombat este tehát megismerkedtem a családdal, de már nem mentünk sehova, csak beszélgettünk. Vasárnap Nürnbergbe kirándultunk egy kicsit, csak sétáltunk a belvárosban, nagyon tetszett! Kicsit Milánóra emlékeztetett. Hétfőn találkoztunk újra a csoporttal, mindenki örült, hogy végre rendesen beszélhet magyarul.=) Tudni kell, hogy írásban nagyon jó vagyok németből, de szóban már nem. Az elején szinte minden mondatra visszakérdeztem, volt, hogy fogalmam sem volt róla, mire helyeselek vagy mondok nemet, de ahogy telt az idő, úgy jöttem bele a dologba. Mondtuk is a többiekkel, hogy már egész jók vagyunk, erre jövünk haza.=D Szóval, voltunk óralátogatáson, az iskola, de egyébként egész Ingolstadt teljesen olyan, mint a sorozatokban az amerikai kisvárosok. Ez szerintem cuki.=) Délután az Audi múzeumban voltunk, és megnéztük a gyárat, megmondom őszintén, engem az autók nagyon nem érdekelnek, a tömény, szakszavakkal teli, kétórás vezetésre alig bírtam figyelni, nem is értettem.
Kedden fogadáson voltunk a városházán, a suliban bajor táncokat tanultunk, haláli vicces volt, illetve vásároltunk egy irdatlan bevásárlóközpontban, majd egy későbbi posztban megmutatom, miket vettem. Szerdán mindenki, a németek és mi is Münchenbe kirándultunk. Először az Allianz Arenát néztük meg, csodálatosan szép! Óriási lehet a hangulat meccsen, akusztika is szuper, be kellett üvöltenünk, hogy TOR!!!!, hogy mi is halljuk.=D Utána kaptunk szabadidőt Münchenben, ahol vásároltunk a csajokkal. Nemrég nyílt Forever21, arra koncentráltunk főleg. Hatalmas a bolt, tömeg van, alig sikerült átnézni, próbálni lehetetlen, úgyhogy csak ékszereket vettem, de azok nagyon szépek.=) Voltunk Abercrombie-ban is, a barátnőimnek ez volt az első, teljesen odavoltak a bolttól.=) Később várost néztünk, de elég gyors ütemben. Tetszett egyébként, de nem tudnék ott élni. München után még elmentünk az egyik haveromékhoz (az ő cserediákja meg az enyém szintén haverok) dartsozni. Csütörtökön egy outletben voltunk, ahol mit vettünk: CSOKIT. Volt Lindt bolt is, feltankoltunk.=D A búcsúesten nagyon jól sikerült a műsorunk, utána beszélgettünk, sütiztünk, picit bent maradtunk a városban, de csak kilencig engedtek el minket.
Ez már Németország, muszáj volt lefotózni.=D 
Nürnberg 
Nürnberg

Ingolstadt, gyönyörű!

Audi, csajok, borítóképgyanús =)




Ha Bayern München, akkor ő =D


München, csajok =)♥
Ami nagyon tetszett, a már említett sorozatváros-feeling. Nyugis, kedves, édes, az iskolások jégdiszkóba és bowlingozni járnak, Wii-n játszanak, Whatsappon lógnak folyvást, Freitag táskája van mindenkinek, mindenki gazdag és laza. Egész Németország sokkal királyabb, mint elképzeltem: minden szép, rendezett, az emberek kedvesek és szépek, ha valamit nem értettem, elmondták szívesen újra, ráadásul a családtól kaptam búcsúajándékot is. Ingolstadt pont olyan város, ahova családostul lehet költözni, én imádnék ott diáknak lenni. Rengeteg plusz löketet kaptam a némettanuláshoz, a társaság isteni volt. Szívesen maradtunk volna még, és várjuk az áprilist, amikor a németek jönnek hozzánk.=)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése