2013. szeptember 15., vasárnap

Könyvajánló - A nevetlen hercegnő naplója

Vallomás következik. Apolka vagyok és könyvsorozat-függő. A kedvenc könyveim nagy része nem önálló regény, hanem egy sorozat része. Időről időre szerelembe esek egy sorozattal, legyen ez a Harry Potter, a Trónok harca (végre olyan az idő, hogy tudom folytatni), vagy épp A neveletlen hercegnő naplója. A cím ismerősen csenghet, biztosan ismeritek a két filmet Anne Hathaway főszereplésével. Na ezeket most felejtsétek el, mert a címen, a történet magján és a főbb szereplők nevein kívül köszönő viszonyban sincs a könyvsorozattal, amit ezer éve imádok, és ami milliószor jobb, mint a film.


Először ötödikben olvastam, az első hatot egyszerre, aztán folyamatosan, ahogy jöttek ki az újabb részek. Az utolsó, 10. rész 2009-ben jelent meg, utána sokáig csak pihentek a polcon a könyvek, de nemrég eszembe jutott, milyen jó lenne újraolvasni. Most a negyedik résznél járok, és még mindig zseniálisnak tartom!
A történet Manhattanben játszódik, főszereplője a 14 éves Mia Thermopolis, aki átlagos gimnazista, mindennapos problémákkal küzd, és egyáltalán nem tartja érdekesnek az életét. Aztán kiderül, hogy egy kis európai hercegség trónörököse, és felfordul az élete. Miának a tinédzserkor szokásos bonyodalmai mellett új kötelességeivel is meg kell küzdenie. Fordulatok, barátságok, szerelmek, és egy befejezés, amire senki nem számít...

Tetszik, mert tisztán látszik, hogy fikció, de mégis életszagú. A fordulatok szuperek, szórakoztató formában kerülnek feldolgozásra a témák. Minden egyes szereplőben van valami, ami miatt szerethető, néhány karakterről kiderül, nem is olyan, mint amilyennek az emberek látják őket. Állítom, hogy a sorozat több egyszerű limonádénál, ennek ellenére nagyon gyorsan olvasható és letehetetlen. Egy hibája van talán, de abszolút szemet lehet hunyni fölötte. Ugyanis az első kötet 2000-ben jelent meg, az utolsó pedig 2009-ben, az eltelt közel 10 év alatt sok változás történt a világban minden téren, az adott kötet bulvár - és egyéb hírutalásai akkor "érvényesek", amikor kiadták azt, a történet szerint azonban csak 4 év telik el az első és a tizedik rész között. Legjobban a technikai fejlődésen lehet látni a bakit: míg az első részben nagyon kevés embernek van mobilja, és mindenki telefonalapú vagy milyen internetet használ (ha neteztél, nem tudtad használni a vezetékes telefont és fordítva), míg az utolsóban már boldog-boldogtalan iPhone-nal rohangál. Ez nem von le a történet értékéből, csak gondoltam, megemlítem, mert mókás.=) Ha már itt tartunk, nagyon érdekes összehasonlítani, akkor és most hogy viszonyultam a történethez, a szereplők döntéseit, véleményét mennyire tartottam helyesnek, mennyire értettem egyet velük. Ezt egyébként érdemes kipróbálni bármilyen könyvvel, amit régen olvastál.
Az sarkallt az újraolvasásra, hogy a történet nagy része iskolában játszódik, és akartam magamnak egy kis motivációt a back to school szezonra. Szerintem király őszi olvasmány emiatt, kikapcsol és vicces.

Arról nincs infóm, mennyire kapható könyvesboltokban, érdemes antikváriumban vagy interneten nézelődni utána. Mivel az első hat részt könyvtárból vettem ki, nem volt meg itthon, de Vaterán sikerült belefutni egy nagyon jó ajánlatba, így egyszerre meglettek a hiányzó kötetek.

4 megjegyzés:

  1. Én is nagyon szerettem! AZ első részek megvannak nekem is, azokat sokszor újraolvastam (volt egy olyan 3-4 év, amikor anya sok könyvet vett nekem ajándékba, és olyankor, amikor nem volt semmi új, sem a könyvtárból nem hoztam ki semmit, akkor egy délután akár kettő, három régit is kiolvastam.) A többit könyvtárból, azokat már kicsit össze-vissza és nem is vagyok benne biztos, hogy mind olvastam (az ilyen feles és háromnegyedes kiadásokat tuti nem). Az utolsóban pedig az volt a különleges, hogy a saját ballagásom idején olvastam, mintha én mondtam volna: 'Talán egyszer könyvet írok erről. Egy végzős gimnazista lány a szekrényét takarítja, búcsúzik az iskolájától, ahová hosszú évekig járt… és dúlnak benne az ellentmondásos érzelmek… a szeretet, a gyűlölet… örül, hogy vége, mégis fél otthagyni… fél kilépni az életbe. Utálja a hosszú, szürke, büdös folyosókat, és mégis szereti őket…' (Csak nálunk nem voltak szekrények a suliban..) Az érdekes, hogy annak ellenére, hogy imádtam ezt a sorozatot, az írónő többi sorozata nem vonzott, nem is olvastam őket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én olvastam a feles, háromnegyedes részeket is, egynek elmennek, azok nélkül is bőven érthető a történet.=)
      Egyébként engem sem vonzott az írónő többi könyve, egyet olvastam még tőle, a Tinibálványt (sulikönyvtárból). Annyira nem emlékszem a pontos történetre, de abban biztos vagyok, hogy ugyanazok a fordulatok szerepeltek benne, mint A neveletlen hercegnő naplója első részében, ezért nem is tetszett annyira.

      Törlés
  2. A 26 éves fejemmel most nyáron olvastam újra, bár nekem csak a 6. részig van meg. Egyelőre :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden életkorban élvezhető, én 11 és 17 évesen is nagyon szeretem!=)

      Törlés