2013. augusztus 23., péntek

Au-pairként dolgozni?

Maga az au-pair munka, mint lehetőség, már egy ideje befészkelte magát a gondolataimba, valószínűleg akkor, amikor Tündi először írt róla, de akkor elvetettem az ötletet, mondván, nem nekem való.

Aztán mikor idén kijöttek az egyetemi felvételi ponthatárok, és jelenleg az utolsó osztályozómra készülök olaszból (jövő héten megyek, tavasszal meg irány az emelt szintű érettségi), újra előjött az ötlet, és most komolyabban elgondolkoztam ezen a témán. Nem tudom, mennyire említettem itt a blogon, Twitteren biztosan, de akkor most leírom, hogy mindenkinek tiszta legyen: romanisztikára, azon belül olasz szakra szeretnék menni Szegedre. Erre a szakra államilag támogatott helyre kb. 350 ponttal lehetett bekerülni, az ELTE-n ugyanez 400 volt, de oda több embert is vesznek fel. Alapfeltétel az olasz emelt szintű érettségi, ilyen ponthatároknál pedig még egy tárgyból sem árt az emelt, amit kérnek (másik idegen nyelv, magyar vagy töri). Ez még nem tudom, mi lesz, a német kiesik, mert abból felsőfokú nyelvvizsgát szeretnék, magyarból sokkal előbb kellett volna ezt eldönteni, az angol és a töri között vacillálok. Szerintem az angol könnyebben menne, annak ellenére, hogy csak két éve tanulom, megtaláltam a tavaly, Londonban kapott kis oklevélféleséget, amit a nyelvtanfolyamon kaptunk, és akkor ők B1-re lőtték be a tudásomat, habár a nyelvtanom nem a legjobb, míg töriből hajlamos vagyok a szakaszos tanulásra és nem hiszem, hogy tudnék jó emelt szintű érettségit csinálni.

Egy picit talán megijesztett ez a sok minden, és elkezdtem azon törni a fejem, mi van, ha nem vesznek fel egyetemre. Ekkor jutott eszembe az au-pair munka. Kerestem néhány blogot, van, amit már elolvastam, van, ami még folyamatban van, illetve felmentem egy au-pair kereső oldalra és regisztráció nélkül, csak úgy, kíváncsiságból böngészgettem a családok között, pontosabban az Egyesült Királyságot és Olaszországot írtam be a keresőbe. Azt fedeztem fel, hogy leginkább több gyerek mellé keresnek au-pairt, a házimunka gyakorlatilag mindenhol kötelező és néha kérnek jogsit is. Helyenként előfordul (ebben az esetben nyilván az olaszoknál) az a feltétel, hogy angolul kell beszélni a gyerekkel, hogy így is tanulja a nyelvet. Néhány család kifejezetten Közép-Európából keres lányt, ennyire jók lennénk ebben? =D
Olyan sok blogot nem olvastam végig, de a feladatok elég egységesek: gyerekeket elvinni suliba-oviba, reggel elkészíteni őket, kaját főzni nekik, takarítani utánuk meg saját magad után, de valahol a háziállatokkal is kell foglalkozni, meg az egész lakást kitakarítani. Legtöbben úgy nyilatkoznak, hogy naphosszat a gyerekekkel foglalkozni sok energiát igényel, főleg a házimunka mellett, viszont ha kifogsz egy rendes családot (egy lány például fél évet Olaszországban volt egy elég jó fejnek tűnő családnál), akkor kedvesek lesznek veled, visznek családi eseményekre és nem úgy bánnak veled, mint az utolsó cseléddel.

 És akkor az én érzéseim... Még abszolút elméleti szinten vagyok vele, mert elsődleges célom az egyetem, de tegyük fel, hogy úgy döntök érettségi után, én most egy ideig hanyagolom a tanulást és au-pair leszek. Három országra gondoltam, mint cél, nevezetesen Anglia, Olaszország és Németország. Gondoltam Spanyolországra is, de elvetettem, mert úgy nem mennék ki, hogy nem beszélem a nyelvet. Elvileg aki olaszt tanul, megérti a spanyolt, hát én vagyok a kivétel, mert maximum egy-két szót, ha megértek, de többet nem. =D Most, ebben a pillanatban inkább Anglia felé húz a szívem, valahogy mindig az ősz közeledtével kezd hiányozni London, olyan jó lenne ott is hosszabb időt eltölteni, vagy akár valamelyik London közeli kisebb városban. Ha Olaszország, akkor természetesen újra Milánó, de mindenképp nagyváros és lehetőleg északon, Róma alkuképes.=) Németországban még nem voltam, így látatlanban ott is valamelyik nagyobb városra szavaznék. Az biztos, hogy maximum két gyerekre vigyáznék szívesen, de inkább egyre. A takarítással megbirkózom, a konyhában tevékenykedni pl. szeretek, egyedül mosogatni utálok, de ha van mosogatógép, akkor azzal sincs gond. Az viszont biztos, hogy kérnék egy szerződést, vagy e-mailben leíratnám, mit kell besegítenem, hogy ha esetleg elfajulna a dolog és velem akarnák felnyalatni a lakást, legyen egy papír, amit lobogtathatok és reklamálhatok. Elvileg a környékbeli au-pairek tartják egymással a kapcsolatot, tök jó lehet egy ilyen kis nemzetközi társaságba tartozni.=) Annyi fizetésből, amennyit általában egy au-pair kap (az angolok beszélnek a bemutatkozó oldalon a piszkos anyagiakról, általában 70-80 font jár hetente), én biztos nem lennék képes spórolni, tekintve a vásárlásmániámat, meg hát nyilván elmennék szórakozni, vagy esetleg másik városba kirándulni. Szóval ha kimennék, biztosa nem spórolási szándékkal indulnék neki a kalandnak (aztán ha ott meggondolom magam, ráérek akkor töprengeni rajta).
Igazság szerint minél többet olvasok a témáról, annál jobban belelkesülök, és tudom, hogy elég távoli még, hogy aktuális legyen, most szeretek ezzel foglalkozgatni. Aztán majd meglátjuk, de most már nem tartom teljességgel kizártnak, hogy gyerekekre vigyázzak külföldön.

Ha valakinek van tapasztalata au-pair témában, nyugodtan írja le kommentben, nagyon érdekel most minden új információ, történet!=)

17 megjegyzés:

  1. AuPair tapasztalatom így konkrétan egyáltalán nincs, de ha Németroszág akkor én is a nagyobb városokat javasolnám, és inkább a nyugati oldalon. Pl. Észak-Rajna Wesztfália nagyon jó hely. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ősszel egy hetet fogok tölteni Németországban (majd írok róla bővebben ;), kíváncsi leszek, mert eddig csak benzinkutakat láttam belőle, mikor keresztülbuszoztunk rajta Londonba menet.=)

      Törlés
    2. én kb úgy vagyok vele, mint Te Olaszországgal h az "életem nagy szerelme", úgyh nem is mondok többet... :D remélem tetszeni fog. :)

      Törlés
    3. a társaság szuper lesz, ez azért megadja az alaphangulatot.=)

      Törlés
  2. Én Dániában voltam egy brit családnál , akik előtte Hong-Kongban éltek, azt mondták volt bébiszitterük bár később kiderült, hogy csak egy asszonyt tartottak kb. házi rabszolgának. A bár hihetetlenül humánus dánok mellett azt hittem csak könnyebb lesz angol anyanyelvűekkel élni. Bár skype-on meg levelekben az anyuka mindig nagyon aranyos volt, az a ohhh darling és 100 wattos mosoly, gyerekeket is láttam, de hát anyu azt mondta csak félénkek azért nem akarnak ott lenni. 3 gyerekből a megérkezésemkor derült ki,hogy az egyik hiperaktív, dehát az még nem is probléma a másik meg autista, a középső gyerek meg egy királylány. Úgy voltam vele ez a legkevesebb, már olvastam sokat az autizmusról, nem lesz probléma, bár csak bacont és sültkrumplit vagy édességeket evett a kisfiú próbálkoztunk, hogy hátha majd az én egzotikus főztjeim bejönnek majd. Próbálkoztam sok mindennel, de nemcsak vele volt a baj. Az anyuka nem közölte velem, hogy laktóz érzékeny én meg megcsináltam a túrós csuszát, mikor meglátta, hogy mi az kilökte a kukába és elkezdett ordítani, hogy ezt hogy gondoltam, mondtam hogy életembe nem mondta nekem hogy érzékeny lenne vagy akkor a többi se egyen belőle ha ő nem, mert közben tele volt a hűtőjük tejtermékekkel és semmi laktózmentest nem láttam, azért olvasni még tudok:S
    Saját gyerekeiket ahogy voltak leszarták ha valami nem tetszett bezárták egy sötét szobába, hogy majd ott lenyugszanak. Itt voltak még ínyencségek rendesen ha a gyerekeket nézzük ,de az most mindegy...
    Nagyon örültem mert külön lakrészem volt, a pajta mellett volt egy kis rész ami meg lett csinálva élhetőre, 10 év alatt akkor volt csak először befűtve amikor én odakerültem, most gondolj el halálhideg falakat és kint mínusz 7 fokot. Kitalálták hogy naponta 2 órát fűthetek, vacsi előtt 1 órával beindítom és utána kapcsoljam ki ahogy visszamegyek munka után. Az egy dolog , hogy a munkaidőm se annyi volt,amennyi a szerződésemben volt, de ha nem kapcsoltam ki a fűtést mert majd megfagytam az apuka átment amíg elpakoltam vacsora után és kikapcsolta. Végül ők mondtak fel nekem, mert én
    úgy voltam, hogy akkor is maradok ha vért izzadok, felüdülés volt és egyben ijesztő is mert 2 *20 +10 kilós bőrönddel kidobtak úgy hogy másnap hajnalban húzzak el, szerencsére fizették az utam, hívtam egy taxit hajnalra és egy bácsika ült benne aki segített egyáltalán kihozni a cuccaim , mert egyedül nem volt egy könnyű menet. Gyerekeknek meg azt mondták, hogy meghalt az egyik szülőm és megyek haza. Haza tüdő, arcüreg és mellhártya gyulladással érkeztem összetörve.
    Egy biztos briteket többet soha ! Egyébként még mindig bennem van a kalandvágy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhh, ez kemény történet...=/ Sajnos ez egy ilyen biznisz, ki kell fogni a host familyt. Például mikor tavaly Londonban voltunk, ugye családnál laktunk, aminek az lenne a "haszna", hogy esténként esetleg beszélgetnek veled meg hasonlók. Na hát ez nem jött be, ketten voltunk az egyik barátnőmmel, és az összes kommunikáció annyi volt köztünk a családdal, hogy éhesek vagyunk-e, meg kész a reggeli/vacsora. De végülis ennek is megvolt az előnye, legalább nem lógtak a nyakunkon. De visszatérve az au-pair témára, tisztelem az akaraterődet és a kitartásodat, hogy csakazértis maradtál! A külön lakrész, de akár csak egy szoba is nagy előny tényleg, olvastam valahol, hogy a lánynak azt mondták, az egyik gyerek szobájában kell aludnia...

      Törlés
  3. Én 3x voltam au pair, abból az első család volt csak normális. Ott is voltak dolgok, de ők legalább nem hazudtak a szemembe minden apróságért.

    A szerződés mit sem ér, max annyit, hogy ha hazamenekülsz akkor is még pénzt követeljenek tőled. Nekem több barátnőm is volt au pair és az egyiket szó szerint ki kellett menteni a családtól.

    A harmadik helyen az éjszaka közepén kibasztak az utcára, mert mondtam, hogy nem vagyok hajlandó 3 hétig 14 órákat dolgozni szinte szünnap nélkül. A pénzem sosem kaptam meg teljesen, a gyerekekre volt, hogy semmi pénzt nem adtak, ha akartak fagyit vagy üdítőt azt én vettem meg nekik.

    Más egy család levélben meg fotókon. A helyi au pair-ekkel se biztos, hogy tudsz bandázni, mert vagy nincs is ott senki, vagy nem ér rá, egy szót nem beszél angolul vagy épp lehúzna még téged is pénzzel.

    A gyerekek meg totál el vannak kapatva, csípnek, rúgnak harapnak....

    Tapasztalatnak jó, de inkább a sulit erőltesd. Nyáron is lehet au pairkedni a szünetben.

    Utolsó tanács: csak városba menj, mert vidéken a szemöldököd fogod befonni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Első körben a suli a cél, persze, ha nem így lenne, akkor most nem tanulnék ezerrel a vizsgáma!=) Mindenki mondja egyébként, hogy miért ne vennének fel, csak ugye a fránya emelt szintűk, és a tény, hogy Szegedre elég kevés embert vesznek fel... (Mondjuk logikus, attól még, hogy valaki olaszt tanul, nem fog feltétlenül romanisztikát tanulni.) Szóval ez csak egy "menekülőútvonal", B terv, most csak foglalkoztat a téma elméleti síkon, és leírtam a gondolataimat.=)

      Törlés
  4. B tervnek inkább írj be még egy szakot Szegeden, ahová BIZTOSAN felvesznek, vedd fel az olaszt minornak, aztán később vagy felvételizz újra, vagy kérvényezz alapszak váltást (és akkor megcserélheted a minort a főszakoddal). Az au-pair dolog meg legyez Z terv, egyrészt óriási felelősség a más gyerekére vigyázni, másrészt sokszor elég csúnyán kihasználják az ember lányát. Ritka az olyan, mint egy ismerősöm (a könyvelőnk lánya), aki kiment, a jófej család még azt is hagyta, hogy egyetemre járjon, imádták és kb aranyélete volt, két évig lakott náluk, aztán elvégezte a sulit, és talált más munkát, de a mai napig tartják a kapcsolatot, látogatja a gyerekeket, mittudomén...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben igazad van, viszont annyira nincs más ötletem... Matekból nem vagyok olyan jó, hogy egyetemen is tudjam tanulni, a többi természettudományos tárgynál vért izzadok a jó eredményért, egyedül a nyelvekkel tudok kezdeni valamit, és az olaszt szeretem a legjobban.

      Törlés
    2. Ha gondolod, segítek rágyúrni egy töri emeltre (töri szakos vagyok), vagy magyarra.

      Törlés
    3. mézeskalács javaslatára belenéztem az idei emelt töribe, és tényleg nem nehéz, úgyhogy szerintem mégis meg fogok tudni vele birkózni.=)

      Törlés
  5. Szerintem is az egyetem legyen az elsődleges cél,350-400 pontot elég könnyű összehozni,az olasz emeltet megírod jól,a másik emelt pedig elég 60% körül,hogy az 5-ös meglegyen. Nézz majd bele az idei töri közép és emelt érettségibe,az emelt egy vicc volt,sokkal könnyebb volt,mint a közép. Szerintem is max.Z terv legyen ez az au pair dolog, pláne,hogy keresni ahogy írod nem sokat tudnál vele,így meg nem éri meg 1 évet elpazarolni,mert utána nagyon nehéz visszaszokni a tanulásba. Utazni pedig egyetem alatt is tudsz erasmussal,és az tuti nem lesz csalódás:) Hajrá az érettségihez,ügyes leszel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a biztatást, remélem sikerül, mert már most izgulok.=) Erasmust tervezek, igen, több, mint tíz olasz egyetemre tudok menni a szegedi olasz szakról.

      Törlés
  6. szia!

    itt elkezdtem leírni a tapasztalataimat, gondolataimat az au pairséggel kapcsolatban, de túl személyessé vált és hosszúra nyúlt, így e-mailben küldtem el, remélem nem baj :)

    üdv, Judit

    VálaszTörlés
  7. Nem olyan nehéz bekerülni romanisztikára, bár amerikanisztikán vagyok, de spanyol a minorom és belelátok azért az intézet helyzetébe. Magasnak tűnik a pontszám, mert a lehető legjobbakat szeretnék felvenni, de valójában ahhoz a tudáshoz képest, amit megkövetelnek, még kevés is. Kevesen jelentkeznek, kevés embert is vesznek fel, de azokhoz aztán foggal-körömmel próbálnak ragaszkodni az intézet csekély hallgatói létszáma miatt. Azért arra készülj fel, hogy a nyelvész képzés a legnehezebbek közé tartozik, kőkemény nyelvtan, beszéd- és nyelvészeti órák vannak (fonetika-fonológia, (morfo)szintaxis, pragmatika, etc.), ezekhez társul be lazításképpen az irodalom, kultúra, történelem. Bár nem hiszem, hogy ez neked nehézséget okozna, elég elkötelezettnek érezlek az olasz iránt a bejegyzéseid alapján. :)

    Az au-pair témához: érdekes módon én eddig csak blogokon olvastam, hogy kinek milyen hányatott sorsa van a családoknál, a közvetlen környezetemben, jó barátaim is au-pairkedtek vagy csinálják jelenleg is, és sohase volt egy szál panaszuk se. Az egyik csoporttársam most jött haza Angliából egy év után, Londonban vigyázott 2 kisfiúra, plusz az ő feladata volt a kutya és a mindennapi étkeztetés is, néha megkérték takarítani, de ezek mellett is maradt bőven szabadideje (erről a fényképei is tanúskodnak, nemcsak mendemonda :D). Hasonló a szituáció az egyik közeli barátnőmmel, csak ő az USAban próbált szerencsét, 3. évét kezdi lassan - nála a család fizette a jogsi elvégzését, és támogatták, hogy felvételizzen egy helyi főiskolára. Szinte családtagként kezelik. Tudnék emlegetni ismerősöket itt-ott, de hasonló a helyzet: pozitívan és elégedetten nyilatkoznak, szemtől szembe is ezt mondják, de fényképek is tanúsítják. :) Ezek alapján lehet jót is kifogni, én mindenesetre nem lennék au-pair. Bár hajt a kalandvágy, a gyerekeket nem szívlelem. Inkább tanulni járok külföldre. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtettem, hogy kevesen jelentkeznek, mert ugyan olaszt viszonylag sok helyen tanítanak második nyelvként (amennyire én tudom), de egyetemen már nem sokan akarják tanulni. Például az a lány, akivel Milánóban megismerkedtem, rendesen, iskolában tanul olaszt, és a Corvinusra szeretne menni. A tantárgyakhoz: túléltem a kőkemény kémia - és fizikaórákat tavaly, ezek után bármi jöhet.=D De tényleg, az egyetemen legalább hangyányit kapcsolódik a céljaimhoz minden tárgy, szemben mondjuk a térizomériával. Az irodalmat, történelmet, kultúrát nagyon fogom szeretni, ezt előre látom, mert érdekel is.=)
      Persze, pozitív példa is akad bőven, máskülönben nem adná erre a munkára ennyi ember a fejét. Emberfüggő, ki mit hogyan él meg, és egy-egy feladatot is másként kell megoldani egy-egy családnál. Egyszerű példa: ha megkérnek, hogy takarítsd ki a konyhát, a nappalit és a gyerekszobát, nem mindegy idő szempontjából, hogy egy palotáról vagy egy kisebb lakásról van szó. A külföldi tanulás engem is vonz, őszintén szólva szívesebben is mennék azért.=)

      Törlés