2013. július 18., csütörtök

Milano - Kulturális hét

Már félidőnél járok, olyan rossz belegondolni... Napról napra jobban szeretem Milánót, egyre biztosabb vagyok benne, hogy itt képzelem el az életemet. Remélem, majd sikerül az olasz szakon találnom egy ösztöndíjat ide, mert szeretnék visszatérni a nem is olyan távoli jövőben! De ne szaladjunk ennyire előre, inkább mesélek a hetemről! Ezt a hetet arra szánom, hogy elmegyek minden engem érdeklő múzeumba, illetve tegnap az egyik magyar lánnyal baletton voltunk a Scalában!
Nem tudom megunni♥
Hétfőn a Duomo-t néztem meg belülről, ahol a sötét miatt nem nagyon tudtam fotózni (egy oltár azért sikerült), de egyébként hatalmas és gyönyörű, szép üvegablakokkal. Kedden a Pinacoteca di Brerában voltam, ez egy képtár főként reneszánsz festményekkel. Elég sokat tanultunk művészettörténetet, nagyszerű volt végre élőben is látni azokat a képeket, amikről órán szó volt. Egy-másfél óra alatt körbejárható, tetszett, kötelező program, ha Milánóban jártok. A kedvenc képem Francesco Hayez Il Bacio című alkotása volt, aminek a fotópapírra nyomott másolatáért nem kizárt, hogy még visszamegyek a múzeum shopba.

Még múlt héten, mikor körbejártuk a belvárost, az egyik lány mondta, hogy szeretne elmenni a Scalába, ha van előadás. Szerencsére itt nyáron sem állnak le, gondolom, a turisták miatt. Láttuk, hogy épp most kezdik játszani a Hattyúk tavát, gondoltuk, elmegyünk. Megkérdeztük a jegypénztárban a jegyeket, de akkor már csak horror áron voltak, viszont azt mondták, előadás napján 2 órával kezdés előtt 11 euróért szórják ki a megmaradt jegyeket. Tegnap tehát felkerekedtünk ketten. Óriási sorral találtuk szembe magunkat, de szerencsénk volt és kaptunk jegyet! Érdekesség: nem lehet csak úgy jegyet venni, kell hozzá valami irat, mert névre szóló. Nagyon örültünk neki, úgyhogy hazafelé én még beugrottam a Mangoba megvenni álmaim cipőjét: fekete, matt valódi bőr, hegyes orrú, magas sarkú, álomszép! Ráadásul le is volt árazva (jó, az 49 euróról 39-re azért nem nagy eresztés=D), azt vettem fel este. A helyünk a jegy árához mérten borzasztó volt, a legfelső galéria leghátsó sorában a színpaddal szemben, magyarul ülve semmit sem láttunk, és egy csomó ember állva nézte végig az előadást. De megoldottuk, hol álltunk, hol meg felültünk a széktámlára.=D A Scala egyébként gyönyörű, csináltam pár képet is telefonnal, az előadás csodálatos volt. Én már láttam egyszer, de egy happy endes verziót, ez az volt, ami a Fekete hattyú című filmben is van. Habár ezt abszolút nem kalkuláltam bele a programba, érdemes volt elmenni, mert tényleg nagyon tetszett.

Mesélek kicsit a suliról is, hátha valakit érdekel a külföldi nyelvtanfolyam.=) A csoport elég kicsi, most hatan vagyunk, de a csoportok nem fixek, jönnek-mennek az emberek, kinek mikor jár le az ideje. A héten jött egy haláli jó fej spanyol lány, akiről elsőre meg nem mondtam volna, hogy 27 éves és angoltanár, max. 20 éves egyetemistának néz ki. A szint B1-es, nekem nem nehéz, mert idén vettem végig egy B1-B2-es könyvet, nyelvtanilag csak ismétlés, de minden másban van valami újdonság. Sok olyan témát veszünk, ami gyakori nyelvvizsgán és érettségin (környezetszennyezés, kivándorlás, ilyesmik), ezek nagyon hasznosak, mert jövő tavasszal érettségizek. Sok a páros beszélgetős feladat, az első pár nap nehéz volt, mert amúgy otthon alig beszélgetünk, de mostanra belejöttem és elég jól megy szerintem. A tanár aranyos, és amin meglepődtem, hogy mindig kapunk házit. Nem sokat, általában egy-két feladat a könyvben, de ma például egy hosszabbat kaptunk, egy olasz hírességről kell írni rövid életrajzot és azt elmesélni holnap órán. Nemes egyszerűséggel szerintem Claudio Marchisio lesz, nem valami bonyolult az élete.=)

Mára nem terveztem semmi extrát, elmegyünk egy utolsó aperitivóra hármasban (az egyik lány csak két hétre jött), hétvégére pedig még két múzeumot terveztem, a Castello Sforzescót és a Museo del Novecentót és némi vásárlást, magamnak és az otthoniaknak.=)





Brera






Scala outfit





Ma a suliban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése