2012. december 8., szombat

Az Alkonyat-mánia

Mielőtt bárki elmenekülne a cím láttán, leszögezem, hogy nem egy ömlengő bejegyzést fogtok olvasni a Breaking Dawn második részéről.=D Ma voltunk a legjobb barátnőmmel moziban megnézni a filmet, és akkor ütött szöget a fejembe a kérdés: tulajdonképpen miben rejlik a varázs, miért nem tud elmenni a sorozat mellett szó nélkül?

Emlékszem, hatodikos voltam, amikor elolvastam az első két részt, és nagyon tetszettek, aztán láttam a filmeket, és azok is. Akkoriban elszoktam az olvasástól, és igazából az Alkonyat volt az, amit hosszú szünet után először olvastam. Onnantól kezdve vártam az új könyvek kiadását, az új filmekét, azonnal meg is kaptam, és el is olvastam nagyon hamar. Szerettük a barátnőimmel, sokat beszéltünk róla, szóval jó volt. Így visszatekintve azért annyira nem tartom zseniális műnek, de tény, hogy a könyv olvastatja magát, lehetetlen letenni, ebből következik, hogy hamar a végére lehet érni. A filmek már más tészta, ugyan a tájak meg a látványvilág fantasztikus. Mert az most mi, hogy Kristen Stewart szex közben is ugyanazt a bamba fejet vágja? Ez azért illúzióromboló tud lenni. A másik vesszőparipám Rosalie, az ő karaktere a könyvben gyönyörű, hideg, szőke szépség. Na a filmben ebből csak a szőke stimmel. A színésznő szerintem egész egyszerűen csúnya, bár lehet csak én vagyok válogatós. A többi színész nekem stimmel, például nincs bajom Robert Pattinsonnal meg ilyesmi. Most, hogy az egész sorozat meg van filmesítve, láttam és olvastam minden részt, azt tudom mondani, hogy jók-jók, el lehet olvasni, meg lehet nézni, és a legfontosabb, a helyén kell kezelni.

Helyén kezelést alatt azt értem, hogy nem kell benne magvas gondolatokat és mély erkölcsi tanulságokat keresni, mert ez nem az a történet. Ez az a történet, amit akkor olvasol, ha ki akarsz kapcsolódni, valami happy endeset, de azért viszonylag izgalmasat szeretnél, ami a barátnőiddel néztek együtt. Ha így nézzük, szerintem igenis jók, a könyvek is és a filmek is (na jó, a könyvek jobbak). A tömeghisztéria valószínűleg abból fakad, hogy az amerikaiak mindent képesek felfújni, amiből egy kicsi hasznot le lehet akasztani, és a szenvedős, szerelmes történetekre mindig van kereslet. A kettőt összeadva kijön az őrület. Egyfelől megértem, mert könnyű beleképzelni magunkat Bella helyzetébe (vívódás két különböző pasi között, sokaknak ismerős), másfelől viszont tény, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Azért az őrületnek is van haszna, engem is ez rángatott vissza az olvasáshoz, aminek nagyon örülök, és sokmillió más embert is.

Remélem, nem lett keszekusza, de arra akartam kilyukadni, hogy szerintem érdemes egy próbát tenni az Alkonyattal. Mert alapvetően ez egy jó könyv. Nem isteni, nem szuper, de nem is borzalmas vagy rossz. Csak szimplán jó. Ha befejezem a Harry Potter újraolvasását, lehet ez lesz a következő sorozat, amit újrakezdek (aztán jöhet a Neveletlen hercegnő is, ha már felszálltam a nosztalgiavonatra=D).

Ti olvastátok, láttátok? Mi a véleményetek róla?
Bye-bye!

2 megjegyzés:

  1. Hát igen az Alkonyat... Én olvastam minden könyvet és láttam is a filmeket. A könyv jó és még az első filmek is. Sajnos a végére szerintem nagyon elmentek az "egy újabb kasszasiker" kategória felé. Fontosabb lett a látvány, az effektek, mint a sztori. Bella faarca tényleg botrány, én Edwardnak is mást választottam volna. Nincs bajom Robert Pattinsonnal, de úgy vagyok vele, mint te Rosalie-val. A legdurvább viszont a gyerek, a csecsemő visszafiatalított feje valami iszonyat. Szerintem az utolsó filmek elmaradnak a könyvtől, de meg lehet nézni őket. Nekem annyira nem jött be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhh a gyerek csecsemőként tényleg ijesztő volt, mint a horrorfilmekben a gyilkolászós gyerekek... Viszont a kislány szép volt. A filmekről meg tényleg annyit még, hogy konkrétan nem emlékszem, a harmadikban mi történik.

      Törlés