2012. október 17., szerda

Mi leszek, ha nagy leszek?

Ez a kérdés már jó ideje motoszkál bennem, és a héten aktuális is volt, úgyhogy gondoltam, megér egy posztot, hátha valaki hasonló cipőben jár, mint én, vagy van valami jó gondolata a témáról.
"És, XYka, mi leszel, ha nagy leszel?" Ezt már az óvodában megkérdezik tőlünk, ahol a lányok hercegnők, a fiúk meg focisták akarnak lenni. Aztán egy idő után már komolyan el kell gondolkozni a kérdésen. Én szerencsére megúsztam a nyolcadik osztályos szerencsétlenkedést azzal, hogy hatosztályos gimnáziumba járok, de a héten osztályfőnökin a továbbtanulásról beszélgettünk, és természetesen még mindig ezen kattogok.

Egyrészt nekem az álom jövőképem, hogy egy csodaszép penthouse-ban lakom, csodaszép ruhákkal, csodaszép bútorokkal és csodaszép férjjel, akinek hétvégén eszemet vesztve szurkolok egy bizonyos stadionban, hét közben végzem a kellemes munkámat és gálavacsorákra járok. Ugyebár ez nem túl realisztikus, szóval kellett valami alternatívát találnom, ha esetleg ez nem jönne össze.
Itt megakadtam. Van egy óriási hátrányom: a természettudományos tárgyakhoz hülye vagyok, utálom őket és nem érdekelnek. Inkább humán beállítottságú vagyok, nyelvekből vagyok jó, és írni szeretek nagyon (ezt bizonyítja a két és fél éve létező blogom.=D). Mégis mi legyen belőlem?

Egy egész napig itt ülhetnénk, mire felsorolnám, mi akartam lenni az elmúlt években. A teljesség igénye nélkül, nevetni ér!=D Színésznő, énekesnő, jogász, újságíró és sportpszichológus (szerintem értitek, miért=D), és még sorolhatnám
Az igazság az, hogy a legtöbben minél többet gondolkozunk ezen, annál jobban beparázunk és tanácstalanabbak leszünk. A szülői mintát nem mindenki szeretné követni, én sem. Tisztában vagyok vele, hogy az élet nem mindig habostorta, és nem mindig lehet azt csinálni, amit igazán szeretnénk. Főleg, ha azt sem tudjunk, mit szeretnénk. Ilyenkor persze mindenki jön a tanácsokkal, szülőktől kezdve a pultosig mindenki, komolyan, azon sem lepődnék meg, ha a hétvégi Juve-Napoli után Martin Caceres azt nyilatkozná a Sky-nak, hogy btw Apolka, szerintem kezdd komolyabban venni a kémiát, mert a vegyészetben van a jövő.  A tanácsok jó szándékkal érkeznek, de rettenetesen össze tudják zavarni az embert, és eltántorítani az elképzeléseiktől.

Szerintem egyszerűbb azzal kezdeni, hogy mit NEM akarsz kezdeni magaddal. Például, én nem dolgoznék egészségügyben, mert a bioszt és a kémiát nem szeretem, nem csinálnék semmilyen támogató-segítő munkát (pszichológus, tanár pl.), egész egyszerűen azért, mert nincs hozzá elég türelmem. Jó vagyok nyelvekből, szükségem van arra, hogy kreatív munkát csináljak, ugyanakkor valami racionális dologra is. Belegondoltam, hogy a mostani földrajzanyag, ami közgazdaságtan, egész érdekes. Szükségem van arra is, hogy a munkának, amit végzek, legalább egy kicsi köze legyen a divathoz, beauty-hoz, ezekhez a témákhoz, amikről jó esetben kétnaponta pötyögök. Így jött az ötlet, hogy kereskedelem és marketing szakra fogok menni, és PR-osként, marketingesként képzelem el a jövőmet. Ez az egyetlen tényleg megvalósítható ötletem, és ezzel el tudok helyezkedni külföldön(vagy legalábbis nagyon remélem). Az, hogy ebből idén már nem indult ingyenes képzés, pont nem érdekel, mert azt már egy ideje tudom, hogy Bécsbe szeretnék egyetemre menni. Szóval most ráálltam a földrajzra, mióta ezt tudom, könnyebben is tanulom. Kéne még matek is, ezzel próbálkozom, remélem összejön.=)

A legfontosabb szerintem összességében az, hogy ésszerű keretek között merj nagyot álmodni. Jó vagy matekból és érdekel a közgáz? Nyugodtan akarj bankár lenni! Szépen rajzolsz, precíz vagy? Lehetsz grafikus! Kiemelkedően jó vagy abban a sportban, amit csinálsz? Ha van rá lehetőséged, és látják benned a potenciált, feltehetsz mindent a sportra. És így tovább. Ne válassz muszájból szakot, vagy azért pont azt, mert mások azt akarják. Ne feledd: nem ők fognak x év múlva abban a szakmában dolgozni, hanem te. És ha már annyit tanul az ember valamiért, szerintem a minimum, hogy azt csinálja a végén.

Nektek mi a véleményetek erről a témáról? Hogyan választottátok, minek akartok továbbtanulni?
Bye-bye!

10 megjegyzés:

  1. ez a közgáz dolog szerintem jó, pláne hogy írtad hogy külföldön szeretnél belevágni.. hajrá! :)
    földrajz tényleg nem árt, plusz a töri is jó ha megy. a matek evidens, arra feküdj rá, bár tény hogy az egyetemi matek annyira nem hasonlít a gimisre, de nyilván előny ha jól mennek az alapok :) plusz: informatika. sok-sok beadandó, csoportmunka, amiket szinte mind gépen kell csinálni (excel táblázat és word elengedhetetlen!) szóval amire szerintem közgázom (és főleg ezen a kereskedelem-marketing szakon) szükség van: nyelvek, a fent említett tárgyak, szorgalom, kitartás, akarat :) (az én barátom is ker-mark-ot tanul, így azért belelátok ebbe a dologba :) és én is közgázt tanulok csak én nemzetközi gazdálkodást)

    remélem nem gond hogy ezeket leírtam, csak jótanácsok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi, hogy ezeket leírtad!=) a töri megy, a programokat tudom használni, a matek a legneccesebb igazából, de annyira nem vészes szerintem, mert annyi mindent nem kell megérteni, mint fizikából vagy kémiából. hát, remélem, sikerül!=)

      Törlés
  2. én is Pr marketinges munkakörben vagyok, és imádom! Csak ajánlani tudom, egy percig sem unalmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szuper, nekem úgysem való a monoton munka, belehülyülnék szerintem.=D

      Törlés
  3. én szociális munkás, magyartanár, vagy óvónéni szerettem volna, már általános iskoláskorom óta.
    a szocmunkát kilőttük anyáékkal, hogy ne égjek ki, és lelkileg amúgy is érzékeny vagyok...
    magyartanár szívesen lettem volna, de a mai középiskolások kb megennének egészben.
    maradt az óvoda, és szerencsére jól döntöttem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, nem csodálom, hogy nem akartál magyartanár lenni, én pl imádom az osztályomat, de ha nekem kéne magunkat tanítani, hááát...=D de örülök, hogy tetszik neked, amit csinálsz.=)

      Törlés
  4. Én tudtam, hogy az egyén és a társadalom, ezeknek az egymáshoz való viszonya, valamint mindkettőnek a külön-külön való "működése" érdekelt mindig is, így mentem társadalomtudományi karra. A végső cél szexuálpszichológus vagy kriminológus lenne, de erre még van másfél évem eldönteni, meg kitalálni, hogyan kerüljek be:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, jól hangzik!=) mindkettő téma érdekes, de szerintem különbözően, szóval biztos nehéz lehet dönteni, melyiket válaszd.

      Törlés
  5. Syaa!

    Nálam most nagy téma, hogy mi is szeretnék lenni, ha egyszer nagy leszek (hát mi leszek? -felnőtt, amit nagyon nem várok: S). És ami nálam kicsit stresszt okoz az, hogy olyan szakmát kell, válasszak, amit egész életemben szeretnék csinálni.
    Érettségi előtt álok így aktuálisabb téma, mert ha sikerül az érettségim egyetem van tervben, ott is a határ a csillagos ég, ha szakmákat nézzük, persze olyat kell (e) választani, ami a legjobb ránk nézve. Én pl. kiskorom ott pszichológus szeretnék lenni (annyira megfogott az emberi gondolkodás és érzelmek zavaros világa), de persze nem ilyen egyszerű a döntés, mert mellette szívesen mennék szociológiára és pénzügyellenőrnek (de megmagyarázhatatlan hogy miért választottam e két szakot: D).
    Amikor arra gondoltam, hogy írok kommentet nem gondoltam ennyire „lelkizős lesz” ezt most egyszer nézetek el nekem. De tömören összefoglalva, köszönöm ezt a bejegyzést, kellett egy ilyen mára!( :

    VálaszTörlés
  6. Szia Csajszi!
    Köszönöm ezeket a képeket, imádom őket :).. Elég nehéz időn megyek keresztül, mert már 1 éve van szakmám, de hasznavehetetlen. Magasépítő technikus vagyok, és szarabbnál szarabb munkákat kapok, ismerősöktől és rokonoktól. Persze segít az tény, de nem vagyok boldog. Általános iskolában, olyan 3. osztályban kitaláltam, hogy építészmérnök leszek. Elindultam egy úton, sokszor eltántorítottak a célomtól, de a kb. 6 éve a szobámban kiaggatott képet tudom csak áhítattal bámulni, amin egy bizonyos egyetem van. Nagy álmodozó vagyok az tény, de ha valamit akarok mindig elérem. Ez az egyetem a Műszaki Egyetem bizonyos gyönyörű épülete... Félig építész vagyok, de ez a tudás hasznavehetetlen diplomásokkal szemben, na meg persze nem is tervezhetek. A lényeg, hogy fizetős egyetemre (ilyen drágára) nincs pénzünk.. Ha sikerülne is bejutnom támogatottra még mindig ott lebeg a fejem felett, hogy nem vagyok önálló (nem tudnék mellette dolgozni) és a másik nagy kérdés: LESZ-E MAJD MUNKÁM, HA NAGY LESZEK :\... Mindenesetre belevágok, igazad van.. én életem :) és nem véletlen akartam mindig is építészmérnök lenni. Sok sikert Nektek is!

    VálaszTörlés