2012. augusztus 25., szombat

Filmajánló - A felhők felett 3 méterrel

Mikor már minden ismerősöm ezt a filmet istenítette Facebookon, elkezdte fúrni az oldalam a kíváncsiság, mégis mit esznek rajta. Egyik este aztán meg is néztem. Nem bántam meg, mert tetszett, sokkal rosszabbra számítottam, de mégis kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Megnéztem még egyszer, hogy tényleg részletesen és átfogóan tudjak írni róla, és kiderítsem, miért váltott ki egy spanyol film ekkora népszerűséget Magyarországon.
A film egy be nem teljesült szerelmi dráma. A két fiatal, Babi és Hugo teljesen külön világban élnek: míg a lány gazdag családból származik, előkelő iskolába jár és szófogadó, Hugo igazi rosszfiú, utcai motorversenyeken vesz részt a haverjaival és átlagos körülmények között él. Megismerkednek, megkedvelik egymást, végül járni kezdenek, de nagy különbségek vannak köztük értékrendben és társadalmilag. Hugo legjobb barátja balesetet szenved és meghal, ugyanezen éjszakán szakítanak. Mindketten szenvednek, Babi összejön egy másik fiúval, aki szöges ellentéte Hugonak. Ő a barátja és szerelme elvesztése miatti fájdalmában végül elmegy az országból.

Kezdem a pozitívumokkal, vagyis hogy nekem mi tetszett a filmben. A legeslegjobban a képi világ. Nagyon szépek a felvételek, jól elkapták a pillanatokat, mikor motoroznak, az az érzésed, hogy te is rajta ülsz. A víz alatti jelenetek is szuperek, meg a diszkós is, ezek a kedvenceim. Sajnos-szerencsére a csodálatos lassított sportfelvételek annyira elkényeztettek, hogy háklis vagyok a filmekre is.
Az is tetszett, hogy az alkotóknak sikerült feldobniuk egy filmet, ami átmehet kliségyűjteménybe. A meglehetősen banális alaptörténetet megfűszerezték jó adag spanyol temperamentummal, amivel valószerűvé, és egy megható befejezést adtak hozzá, amivel érdekesebbé tették a szokásos hollywoodi filmeknél. Nem volt cukormázas, pont az a kategória, amit még el tudok viselni egy jelenben játszódó romantikus filmnél (ha kosztümös, jöhet a csöpögés).
A színészek jól alakították a karaktereket. Nos igen, Mario Casas a legfőbb ok, ami miatt ennyien szeretik ezt a filmet, nekem annyira nem jött be kinézetre, de mivel olyan a hangja, mint Martin Caceresnek, megvett magának. Nem hiszem, hogy sokan tudjátok, milyen a hangja Martin Caceresnek, de higgyétek el, így van. Ha már itt tartunk, nekem Pollo sokkal jobban bejött. Egyébként szerencsétlennek csak másodjára tudtam megjegyezni a nevét, ha valahol szóba került a film, egyszerűen Tellonak neveztem (igen, tudom, túl sok futballt nézek.=D).
Tetszettek a főszereplők lelki folyamatai, H, ahogy próbál megváltozni, de nem sikerül, és Babi, aki lázad a szerelem hatására.

És jönnek a negatívumok... Először is, baromi hosszú egy ilyen történethez. A közepén lelassul, emiatt a vége iszonyatosan gyors. A két óra helyett laza másfélben is el lehetett volna intézni.
A karakterek. Egyik percről a másikra viselkednek ellentétesen, amit nem igazán értek, mert 18-19 évesen már kicsit biztosabbnak kéne lenniük magukban. Szerintem. A másik, hogy egy ilyen pasival nem kezdenék, akármennyire is próbálja kihozni magából a jobbik énjét. Például ha nekem szól be a film elején, tutira elküldöm melegebb éghajlatokra.
A karakterek hülye döntései. Helyenként megráztam volna őket, hogy ember, gondolkozzál már! Gondolkozzon Pollo, mikor kiáll a végén versenyezni a csávóval, aki úgy néz ki, mint Xabi Alonso, csak szakáll nélkül! Gondolkozzon H, hogy uralja az indulatait! Gondolkozzon a hülye anyuka, hogy a tiltással nem megy semmire! Gondolkozzanak a lányok, hogy némítsák le a mobiljukat, mielőtt elkezdődik az óra!

Nem tudom eldönteni, tetszik-e. Elsőre nagyon tetszett. Aztán elmeséltem valakinek, miről szól, és akkor már nem. Most megnéztem újra, és kétségek között vagyok. Nem tetszik-és mégis. Mert elkülönül az amerikai gagyiságoktól, mert ennek azért értelme is van. A második részt már csak azért is megnézem, ha találok magyar feliratos verziót.

Ti láttátok ezt a filmet? Mi a véleményetek róla?
Bye-bye!

12 megjegyzés:

  1. mér van fennt magyar feliratos verzió mozicsillagon és a onlinewebfilmek-en :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, az szuper, akkor a hétvégén sort is kerítek rá.=)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Létezik egy régebbi, olasz változata ennek a filmnek azonos címmel: Tre metri sopra il cielo
    A történet ugyanaz. Federico Moccia első regénye alapján készült.

    VálaszTörlés
  4. Hát, én többször is megnéztem, mert az ilyen drámák valahogy csak később jönnek át, de nem tudom...
    Az igaz, hogy a a főszereplők azóta összejöttek? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. állítólag igen, egy fórumon olvastam.=D

      Törlés
  5. nekem tetszett!
    bár falra másztam attól,hogy H.
    ilyen apróságok annyira ki tudnak akasztani. akkor legyen más beceneve, de ne H. idegesítő:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt szerintem az amerikai filmekből vették át, gondolj csak a Gossip Girlre, ott is Serena meg Blair néha S-nek és B-nek szólítja egymást.=D

      Törlés
  6. Hát, meggyőztél, hogy ne nézzem meg. Pedig a spanyol filmekkel kapcsolatban jók a tapasztalataim: Javier Fesser (Camino), Julio Medem (Caótica Ana), Almodóvar (Los abrazos rotos)... Ez a kritikád alapján valami gagyi amerikai tiniszerelem sztorijának európai mása. Ha szeretnéd látni, milyen az "igazi szerelem", ajánlom Polanskitól a Keserű méz (Bitter Moon) című filmet. Mestermű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nincs nagy tapasztalatom modern dél-európai filmek terén, ezen kívül még egy olasz filmet láttam nyelvgyakorlás céljából, a címe Un estate ai Caraibi, ami tipikus nyári vígjáték (sokat elmond róla, hogy leginkább az ragadt meg belőle, hogy Alena Seredován egyszer sem volt magassarkú a filmben=D). Viszont ez a Keserű méz érdekel, Polanskinak nagyon jó filmjei vannak, például A zongorista, szerintem zseniális.

      Törlés
  7. A zongorista is nagyon jó. Nagyon szeretem a drámákat/művészfilmeket,és az a személyes tapasztalatom, hogy egy jól körülhatárolt s főleg önmagában drámai történelmi korba (ld. II. világháború)"belehelyezni" egy drámai sztorit mindig ütős, főleg ha tehetséges rendezők vagyunk, akkor szinte garantált a siker. (Nem akarom letenni a filmet, tényleg zseniális.) Viszont egy szimpla sztoriból, magánéleti konfliktusból olyan filmet rendezni, hogy utána napokig azon gondolkodik az ember, na, az durva. Nézd meg ezt a filmet, a "húha"-érzés nem marad el. :)

    VálaszTörlés