2012. február 27., hétfő

Filmajánló - Egy hét Marilynnel

Mikor megláttam a Glamourban, hogy lesz ez a film, egyértelmű volt, hogy elmegyek rá. Marilyn Monroe örök ikon, érdekes volt az élete, és imádom az ötvenes éveket. Nagy reményekkel mentem el tehát a moziba szombat délelőtt.
A film igaz történet, Colin Clarke író naplója alapján készült, aki az 1956-ban, Londonban forgatott A herceg és a kóristalány című film forgatásán harmad-asszisztensként dolgozott.
A főszereplő, Colin 23 éves korában elhagyja az angliai családi birtokot, hogy Londonba utazzon. Munkát szeretne kapni Sir Lawrence Olivier cégénél. Sikerül is neki, amolyan lótifuti alkalmazott lesz az új film forgatásán. Ott ismerkedik meg Marilyn Monroe-val. A szép színésznőnek megtetszik Colin, a fiú pedig beleszeret Marilynbe. Rövid, de romantikus viszonyba keverednek, nem sokkal a forgatás vége előtt szakítanak. Röviden ennyi, bővebben nincs értelme leírni, mert akkor semmi érdekes nem lenne a filmben.=)

A filmmel betekintést nyerhetünk Marilyn igazi életébe. Jól látszik, hogy míg a fotósok, újságírók előtt mosolygott, találó és szellemes mondatokat mondott, de igazából egy önmagában bizonytalan, sérülékeny nő, aki talán nem igazán tud mit kezdeni a sikerrel. A forgatásos jelenetben például elrontja a szövegét, a rendező kedvesen megkéri, vegyék újra, de Marilyn nem hiszi el, meg tudja csinálni. Butának tartják, azt gondolják, csak az a dolga, hogy szexin mosolyogjon a vásznon. Colinnak kiöntheti a lelkét, aki rajongással néz a színésznőre. Huszonhárom éves, de lélekben még mindig gyerek, és a Marilynnel való kapcsolata teszi felnőtté.
Érdekes szál a történetben Colin és az öltöztetőlány, Lucy kapcsolata (akit egyébként Emma Watson alakít). A lány vele egykorú, el is kezdenek randizni, de Marilyn fontosabbá válik a fiú életében. A végén azonban újrakezdik, miután Colin rájön, annak a kapcsolatnak nincs jövője. Marilyn is folytatja addigi életét Arthur Millerrel, tovább játszva az elégedett, boldog feleség szerepét.

Hiába játszódik a film több, mint ötven évvel ezelőtt, hiába változott meg a világ (bár a divat visszajött=), az érzések ugyanazok maradtak. Az ember fiatalon csapong, egyik nap ez tetszik neki, másik nap az, netán szerelemnek nevezi a rajongással teli vonzalmat, ami közte és egy elérhetetlen valaki között van. Talán egy-egy csók is elcsattan, talán romantikus pillanatokat is töltenek együtt, de nem baj, ha nem lesz a dolognak jövőre. Az ilyen rajongások tesznek felnőtté minket, erősítenek meg lelkileg.

Nagyon tetszett a film, amellett, hogy csodaszép ruhákat viselnek, érdekes a történet, angol akcentussal beszélnek (ha nem olasz neveket akarnak kimondani, akkor szeretem=D), elgondolkodtató is. Ha van rá lehetőségetek, nézzétek meg, nem bánjátok meg!

Láttátok már a filmet? Hogy tetszett?
Bye-bye!

4 megjegyzés:

  1. Még nem láttam, de meg szeretném nézni :)

    VálaszTörlés
  2. én is szeretném megnézni :)))

    filmtől eltérve, nem tudjátok véletlenül, h a nemzetközi ISIC diákigazolványok érvényesek a Cinema Citykben? Vagy csak a magyar diákigazolványok? köszi:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnos nem tudom, szerintem érdemes előtte felhívni a mozit és megkérdezni, hogy ne érjen meglepetés!=)

      Törlés
  3. Örülök, hogy ezt megírtad, kedvet kaptam hozzá :) És nagyon kedvelem Emma Watsont, miatta is érdekes lesz. A ruhákra pedig külön kíváncsi vagyok :)

    VálaszTörlés